Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

ELŐSZÓ

olyan ismeretanyag bemutatása, amely az ország gazdasági, társadalmi, politikai fejlődésében vezető szerepet betöltő főváros történetéről mind népművelési, mind közoktatási szempontból hasznosítható ismereteket ad az olvasó kezébe. Figyelmet fordítottunk ugyanakkor arra is, hogy a kötetet azok a szakemberek is haszonnal forgathassák, akik érdeklődést tanúsítva a főváros története iránt, a múlt tanulságait jelen gyakorlati tevékenységünk számára kívánják kamatoztatni. Ajánljuk kiadványunkat mindazoknak, akiket érdekel fővárosunk története, és másokkal is meg akarják szerettetni azt. * Kiadványunk —ha szerény eszközökkel is — a várostörténet-írás célját szolgálja. A többszáz éves múltra visszatekintő várostörténet-írásnak, mint műfajnak, napjaink tudományos és technikai forradalma idején különös jelentősége van. Ezen történeti stúdium kialakulása jórészt a kapitalizmus kibontakozásával egyidős. A kapitalista fejlődés egy bizonyos fokon szükségszerű érdeklődést fejlesztett ki a polgárságban saját múltjának megismerése iránt. Ebből az összefüggésből világosan következik, hogy miként a kapitalizmus bölcsője Anglia volt, úgy a várostörténet kialakításának első kísérleteit és eredményeit is elsőként az angol történettudományban, főleg a gazdaságtörténet-írással összefüggésben lelhetjük fel. Ha nem is mutatható ki minden esetben közvetlen kapcsolat a kapitalista fejlődés és a polgárság megerősödése, valamint a korai polgári várostörténet-írás megszületése között, általában elmondhatjuk, hogy a polgári forradalmak után megszilárduló kapitalista életforma mind teljesebbé válása szükségszerűen hozta létre azokat a műveket, amelyek tulajdonképpen a hatalom sáncaiba jutott polgárság emlékezetét voltak hivatottak megörökíteni a történetírás sajátos eszközeivel. Míg a feudális uralom elnyomása alól szabadulni vágyó burzsoázia avárostörténet-írás révén a politikai jogokért vívott harcát igyekezett igazolni, addig a kapitalizmus szükségszerű összeomlását tudományosan bizonyító irányzatokkal szemben a XX. századbeli polgári várostörténet-írás új aspektust nyert: a burzsoázia uralmának megszilárdítása érdekében a kapitalista viszonyok örökkévalóságát volt hivatva bizonyítani. Napjainkban a várostörténet-írás újjászületésének vagyunk tanúi. Ennek az újabb érdeklődésnek a szemléleti tartalma a tőkés világban természetesen teljesen más, mint volt egykoron, a polgárság felfelé ívelő korszakának történetírása idején. Jelenleg a kapitalista gazdasági növekedés ellentmondásainak lehető megoldása, a válságoknak állami beavatkozással történő megfékezése, a szocialista forradalom elkerülése és az ehhez kapcsolódó szociálpolitikai intézkedések hosszú sora az a tulajdonképpeni történeti háttér, amely a polgári történettudományt új összefüggéseknek új módszerekkel történő vizsgálatára készteti. Behatóbb elemzésre szorul az állami-politikai rendszerek mechanizmusának, a gazdasági folyamatoknak a lakosság életviszonyait és szükségleteit érintő hatása is. Az új vizsgálati témák a világszerte növekvő urbanizációval még szaporodnak, előtérbe kerülnek a kisebb egységek életét komplex módszerekkel taglaló stúdiumok. Új, korszerű módszerek alkalmazása figyelhető meg; a polgári történetírás ma már