Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

Eleonóra császárnő szentesíti a királyi rendeletre alakult bizottság és Buda város megbízottai között létrejött egyezséget 1711. augusztus 28. Eleonóra Magdolna Terézia, Isten kegyelméből a rómaiak császárnéja, Magyarország királynéja, és a legfelségesebb és leghatalmasabb III. Károly úrnak, Spanyolország, Magyarország és Csehország örökös királyának, Ausztria főhercegének anyja, valamint ugyanazon országoknak és tartományoknak ez idő szerinti régensnője. Tekintetes és nagyságos, valamint nemes, kedvelt híveink. Abban az időben, amikor még élt a mi legkedvesebb férjünk, Lipót és fiunk, I. József, a rómaiak császárai, és Isten segítségével egyebek között négy királyi város: Buda, Pest, Esztergom és Székesfehérvár is felszabadult a török iga alól, e városok annak módja szerint először a mi említett férj-urunkhoz nyújtottak be folyamodványt, melyben alázatosan kérték, rendelje el kiváltságaik, a városaikhoz tartozó területek és telkek, valamint az ezekhez törvényesen hozzá tartozó jogok részükre történő átruházását. Miután ezt, bizonyos, egyezség szerinti pénzösszegért el is nyerték, s erről egyidejűleg a kellő írásbeli kiadványokat

1 is megkapták, aminthogy ez előttetek is nyilvánvaló tény, ezeknek az iratoknak újbóli bemutatásából következően; ezeknek az írásbeli kiadványoknak alapján azok végrehajtását is biztosan remélték az akkor még működő Budai Kamaraigazgatóságtól, ámde az említett budai igazgatóság a fentebb mondott kiadvány tartalmával kapcsolatban, jónéhány pontnyi megfontolással élt; meg is fogalmazott bizonyos, ezekre vonatkozó jogigényeket, melyeket mérlegelve, az említett városok — különösképpen Buda és Pest városa — óhajtott célja már nem volt elérhető. Ennek megtörténte után az imént említett két város, jogsegélyt keresve, a mi felségünkhöz is folyamodott, s könyörögve kérte, hogy hajtassák végre mindaz, ami az első kiadványokban már határozatként, letárgyalt dologként benne volt. E két város, azaz Buda és Pest ismételten felterjesztett, ilyen tartalmú folyamodványaira tekintettel, még a mi fent említett legkedvesebb fiunk életében, királyi rendeletre megalakult egy bizottság, amely megvizsgálta pro és kontra, a fent írt kiadványokkal kapcsolatban felmerült megfontolásokat és jogigényeket; de alaposan átgondolta azt is, hogy az ismételten említett négy város közül, az általuk magukra vállalt kvótaösszeghez képest, Buda városa, a kijelölt határnapon, néhány forintot még fölösen is befizetett. Ezért, az ügynek mindkét oldali, kölcsönös megkönnyítése és a cél elérése érdekében, az említett Buda városának

2 akkori teljhatalmú megbízottaival, barátságos módon sikerült elsimítani a felmerült nehézségeket. Ezt az egyezséget először, az előírt mód szerint, itt

3 a Királyi Udvari Kamara plenáris tanácsülésének referálták, majd miután az jóváhagyta, elénk terjesztették, hogy kegyesen szentesít1. Utalás az 1703. évi kiváltságlevélre, 2. Az eredeti szövegben nyilvánvaló elírással: Bécs városának. 3. Ti. Bécsben.