Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

IV. BUDA, PEST ÉS ÓBUDA EGYESÍTÉSE A XVIII. század vége óta — annak ellenére, hogy hivatalosan csak az egykori királyi székhely, a közigazgatási központ, Buda számított az ország fővárosának — a tulajdonképpeni vezető szerep a sokkal gyorsabban növekvő, iparosodó, városiasodé országos kereskedelmi központ, Pest osztályrésze lett, s méltán mondhatjuk, hogy a fővárosi funkciókat tulajdonképpen az akkor még két önálló település együttesen gyakorolta. Nem véletlen, hogy az 1830-as évektől kezdve mind sűrűbben nevezik a kortársak a két várost együttesen Pest-Budának, vagy Buda-Pestnek. A két város szerves egységének kialakítását elsősorban egy földrajzi tényező: a Duna gátolta. 1849-ig a két város — és bizonyos mértékig két országrész — kapcsolatát a repülő-, illetve hajóhíd (és a révátkelés) biztosította. A téli hónapokban azonban egy időre megszűnt minden kapcsolat Buda és Pest között; egyesítésüknek tehát elengedhetetlen feltétele volt az állandó kapcsolat biztosítása. Az első állandó, híd, a Lánchíd felépítése így joggal tekinthető a főváros egyesítése első lépésének, fontos kiindulópontjának (159, 160). A Lánchíd felépülése tette lehetővé Buda, Pest és Óbuda egyesítésének elrendelését 1849. június 24-én (161); e rendelkezés azonban a szabadságharc bukása miatt nem valósulhatott meg. Az abszolutista kormányzat — elsősorban a függetlenségi és szabadságeszmék főfészkének tekintett Pest jelentőségének növekedésétől félve — csupán Buda és Óbuda közigazgatási egyesítését erősítette meg 1850-ben (161, 162); ez az egyesítés 10 évig maradt érvényben. Buda és Pest egyesítésének kérdése csak több mint két évtized múlva kerülhetett napirendre, amikor a kiegyezést előkészítő uralkodó osztályoknak reprezentatív, hatalmas, pompás fővárosra volt szükségük a magyar állami önállóság fitogtatása, a függetlenség terén tett engedmények elkendőzése céljából. Bizonyos mértékig a főváros egyesítésének közigazgatási és szervezeti előjátékának tekinthetjük a két város állásfoglalását és küzdelmeit a városi törvényhatóságok reformja kérdésében (164, 165). Mindkét város közgyűlése és képviselői ismételten felléptek a reform antidemokratikus és az önkormányzati jogokat csorbító intézkedései ellen. Fellépésüket az ellen, hogy a törvényhatósági bizottság fele „virilistákból", azaz a legtöbb egyenes és államadót fizető személyekből kerüljön ki, eredménytelen maradt; de elérték, hogy a Buda, Pest és Óbuda egyesítését kimondó 1872. évi XXXVI. törvénycikk az egyesített főváros hatósági szervezetét a többi