Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

dottak, éljenezték a hazát, a nemzetet, itt-ott Garibaldit is, a Szózatot ismételten elénekelték és még felhívták a népet is, hogy esküdjenek fel a zászlóra. A beszédek állítólag azt tartalmazták, hogy egyelőre még nyugodtan kell maradni, mert még nincs fegyver és nincs támasz, de a felkelés ideje már nincs messze. E kihágások fővezetőjeként Beniczky Emil joghallgatót nevezték meg, aki nemzeti zászlóval a kezében egyeseket esküre hívott fel... Este 8 órakor felkerekedtek és a menet — 2—3000 főnyi ember — a nemzeti zászlót maga előtt vive, a Szózat éneklése és folytonos éljen-kiáltások közben, néha Garibaldi éltetése mellett, a Király-utcán és a Nagyhíd-utcán

2 át a Váczi-utcába vonult. Néhány asszony ment a menet élén, mialatt mindkét oldalon úgynevezett rendezők, magyar viseletben, kivont karddal meneteltek. A menet összes résztvevői födetlen fővel vonultak és azokat a polgári rendből származó személyeket, akikkel a menet az utcán találkozott, kényszerítették, hogy fövegeiket vegyék le. Néhány egyénnek beverték a cilinderét. Midőn a menet megérkezett a Nagyhídutcához, felhangzott a kiáltás: „Kivilágítani!" — mire tényleg néhány házat részben kivilágítottak. Brunner Flórián játékárukereskedő váczi-utcai lakása elé megérkezve, a menet megállt. A kivilágítás folytatólagos követelése után először a szomszédházban, majd abban a házban, ahol Brunner lakik, kivilágítottak és Brunner lakásának utolsó három ablakába színes kendőket tettek ki. A zászlóvivő Brunner lakásába ment, a nyitott ablakba felerősítette a zászlót és hazatérésre hívta fel a tömeget, mire a tömeg 9 óra tájban eloszlott és különböző irányokban szétszóródott. A tömegből a következő kiáltás hallatszott: „Holnap teljes kivilágítást akarunk!" A polgárság nem vett részt az itt vázolt tüntetésekben és a menet többnyire diákokból, literátusokból, mesterlegényekből és iparostanoncokból állott, akikhez a legalsóbb osztály nagy tömege csatlakozott. A késő esti órákban csak néhány kisebb jelentőségű kihágás történt. Nevezetesen több csoport diák- és mesterlegény vonult át az Ország-úton, „Éljen a magyar szabadság!" kiáltozása közben. Végül bátorkodom alázatosan megjegyezni, hogy egyúttal azonos jelentés küldetett őkegyelmessége a rendőrminiszter úrnak is. Pest, 1860. augusztus 21. A cs. és kir. rendőrigazgató helyett: Worafka s. k. cs. és kir. rendőrtanácsos Közölve: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai I. Bp. 1951. 33—34.1. 2. A mai V., Deák Ferenc utcán.