Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

27. 1859) hatalmas nemzeti tüntetés alkalmává lett. Nemcsak a fővárosban ünnepelték azt, ezernyi ezerek részvétele mellett leírhatatlan lelkesedéssel, hanem bámulatos spontaneitással terjedt el a tüntetés mindenhova, a hol magyar szó hangzott, a hol magyar élt. A Kazinczy-ünnepély a magyar nemzeti szellem ébredésének ünnepe volt. A szellem tüntetőleg rányomta bélyegét a külső jelvényekre is. Frakk, köcsögkalap (egy levelezőm kifejezése szerint: „Angst-Röhre") eltűnt s magyar öltönynek, kalpagnak, kanászkalapnak adtak helyet. Az aristokratia, férfiak úgy mint nők, valóságos tüntetést csinált a magyar ruhával gróf Batthyány Emma lakodalmán. • A császári hivatalnokok kivételével, kikre az utczán gúnykaczaj közt, ujjal mutogattak, mindenki, férfiak úgy mint nők, utczákon, templomba, színházba magyar ruhában járt. Az arany s ezüst csipkék rövid időn annyira fel lettek használva, hogy novemberben már Pesten nem is lehetett készen kapni, hanem hozatni kellett s nagyban készíttetni. Nemzeteknél, melyeknek nemzeti léte, nemzeti egyénisége nem controvertáltatik,

2 az európai szokástól eltérő Öltözködés, — igen helyesen — ünnepélyes alkalmakra tartatik fenn, de a mindennapi használatban oly külonczködés volna, melynek sem indoka, sem értelme nincs. Hanem amely nemzetnek nemzeti léte, nemzeti egyénisége örökös ostromnak van kitéve, az helyesen cselekszik, ha semmit sem hanyagol el, a mivel nemzeti egyéniségét asserálhatja

3 a világ előtt. — S a magyar mozgalom, mely ekként „magától jött", nemcsak nemzetiségi, hanem a szó teljes (politikai) értelmében: nemzeti jelleggel bírt. A Kazinczy-ünnepélyen az akadémia elnöke: gróf Dessewffy Emil (ki a conservativ párthoz számíttatott) zárbeszédében arra buzdította a nemzetet, hogy vegye jelszavául: nem tágítani bármely körülmények közt a haza iránti szeretetben, a reményben jövője iránt s a hitben ügyünk igazsága és szentsége iránt. E szavak, ily ajkakról ejtve (írta egyik tudósítónk) mint történelmünk intő jelszava, mély gyökeret vertek a szívekben s a haza azon jövőjének értelme felől, melyben reményleni minden becsületes embernek jelszava lőn, oly áramlat hullámzott akkoron az ébredő nemzet életében, hogy minden tudósítás, mely a hazából hozzánk érkezett, arról tett bizonyságot, miként a nemzet el van határozva nem tágítani, míg hazánk szent s igaz ügyének diadalt nem szerez a honszeretet. A közszellemnek sűrűn fel-feltünedező nyilatkozványairól a lapokban nagyon keveset lehetett olvasni. Azoknak sajtórend-z-e/brrn czím alatt kiadatott a rendelet, hogy ha oly híreket közölnek, melyek alkalmasaknak látszanak a kormányt compromittálni, a hivatalos tekintélyt kisebbíteni vagy ingerültséget támasztani, vagy a kormány iránti bizalmat csökkenteni: hát ilyen meg ilyen fogsággal s ennyi meg ennyi bírsággal és cautióvesztéssel

4 fognak büntettetni. A lapok tehát bizony nem voltak hű tükrei a nemzet életének. Nem egy fontos mozzanatot vagy épen nem, vagy csak hűtlenül juttattak tudomásra. 2. Nem vitás, nem vitatható. 3. Bizonyíthatja. 4. Óvadék-vesztéssel.