Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

Degré Alajos* leírása Pestről az 1850-es években Három év alatt,

1 de minő három év! Pest nagyon megváltozott, nem ugyan külalakjára, de belső életére, szellemére nézve. Nem tudtam ráismerni az én kedves Pestemre. Bach-huszárok, egyenruhás rendőr és csendőrtisztek, Bécsből lehozott minta-ügyvédek, Prágából idevándorolt polgármester, Brünnből csempészett pénztárnok, ki a beszedett adóval megszökött; német mívelődést terjesztő jött-ment tekintélyek, akkor jól elpáholt, de most hatalmaskodó katonák voltak a hangadók. Prottmann rendőrfőnököt valahol, tán Bukovinában szedték föl, s itt megtették mindenhatónak; ez aztán értette szakmáját; üldözött nem csak magyart, szabadságot és szellemet, de még a történelmi tényeket is rendőri felügyelet alá vette, s változtatott rajta karhatalommal. A „báléj" czímű dalműben nem volt szabad lelőni Ill-ik Gusztávot, hanem e jelenetnél minden oldalról felfegyverzett rendőrök rohantak be, s elfogták az összeesküvőket. Milyen kár, hogy Prottmann nem szolgálta Gusztávot, így az a népies uralkodó megmenekült volna a főurak merénylete elől. Fogalmat nyújt az akkori pesti hangulatról báró Eötvös József néhány szava. Ferencz József osztrák császár készült Pestre. A hivatalos közegek itt mozgásba hoztak mindent, hogy a fogadtatás minél fényesebben üssön ki. Báró Augusz Antal helytartó fölkéri Eötvöst, mondjon neki valami tervet a fogadtatáshoz, bármibe kerüljön is az, de a felséget lepje meg, s a népnek örömet szerezzen. Eötvös kelletlenül vállat vont, s odavetőleg monda: — Nem tudok. Kis szünet múlva elkezdte, tán még is. Augusz örömtől sugárzó szemekkel biztatá: — Nos, nos? — Ő felsége a hídon hajtat át? — Természetesen. — Tehát a hídfőnél arra a két oszlopra. — Igen, igen. — Az egyikre akasztasd fel Prottmannt, a másikra magadat. Ő felségét meg fogja lepni, s a népnek örömet szerez. Ezzel vette a kalapját és távozott. Megtörtént-e ez a beszélgetés vagy sem, azt nem tudhatom, de hogy közbeszéd tárgya volt, s minden magyar ember örömmel hallotta, az már szent és igaz. Dobogó szívvel néztem a Pillvax kávéházba, a hajdani közvélemény kerek asztal körül új emberek, idegen arczok ültek. Idegen volt a kávés, más a szolgaszemélyzet. Istenem! hogy megváltozott minden. * Degré Alajos (1819—1896) író, publicista, a Tízek Társaságának tagja, a pesti Közcsendi Bizottmány jegyzője, majd belügyminiszteri titkár, a szabadságharc idején harcolt. 1. Degré a világosi fegyverletétel után egy ideig bujkált, majd az amnesztia hírére jelentkezett, és Aradon internálták. Szabadulása után költözött vissza Pestre.