Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

jelentéktelen területű és csekély népességű provinciális kisvárosból az ország valóságos közigazgatási, gazdasági, politikai és szellemi központjává, valódi fővárosává. A török kiűzését követő első évtizedben ugyanis Buda nem hogy egykori fővárosi rangját nem kapta vissza, de még a szabad királyi városi rangot is csak testvérvárosával, Pesttel mintegy két évtizeden át közösen vívott szívós küzdelemben tudta kivívni. Az 1703. évi kiváltságlevél ugyan már metropolisnak — fővárosnak — titulálta Budát, de a metropolis megjelölés hosszú ideig üres cím maradt. Az uralkodó székhelye Bécs, a fő kormányhatóságok és az országgyűlés székhelye, azaz az ország közigazgatási és politikai központja Pozsony volt; a helyi gazdasági és kulturális központok hatósugara csupán szűk körzetre terjedt ki, s így a 18. század elején egy város sem vallhatta magát az ország gazdasági vagy kulturális központjának, valódi fővárosának. Az országos központtá emelkedés folyamatában az ország földrajzi középpontja, Pest játszotta a vezető szerepet. Országos vásárai rövidesen Nyugat és Dél termékeinek cserehelyévé váltak, s a 18. század közepétől az ország árucseréjének legnagyobb része is itt bonyolódott le. A 18. század végére Pest vitathatatlanul az ország kereskedelmi központjává nőtt, s ez tette szükségessé az ország igazgatási szerveinek viszszahelyezését a szomszédos Budára. Míg a középkori Magyarországnak egyértelműen Buda volt a fővárosa, a 18. század második felétől a központi, fővárosi funkciókat a két város, Buda és Pest együttesen gyakorolta; Buda mint a fő kormányhatóságok, majd a nádori udvar székhelye az igazgatási, Pest a gazdasági központ szerepét töltötte be. Óbuda e funkciókba elsősorban — a pesti kereskedelmi életben is jelentős szerepet betöltő — tőkeerős zsidó kereskedőréteg révén kapcsolódott be. Központi gazdasági szerepénél fogva Pest népessége rendkívül érzékenyen reagált a gazdasági és társadalmi fejlődést gátló tényezőkre. Az itt működő egyetem, majd később a Magyar Tudományos Társaság és más tudományos és irodalmi társaságok köré csoportosuló tudósok, írók, művészek személyében olyan értelmiségi réteg középpontjává vált, mely nagy szerepet játszott a gazdasági-társadalmi követelések megfogalmazásában. Ennek az értelmiségnek a hatása részben a virágzó, magyar nyelvű könyv- és lapkiadás, részben a vásárokra az ország minden részéből idesereglők révén messze túlnőtt a város keretein, s tevékenysége Pestet az ország szellemi, majd politikai központjává avatta. Páratlanul érdekes az a fejlődés, melynek során a soknemzetiségű, német ajkú, a német elem vezetése alatt álló Pest a reformkorra a magyar nemzeti kultúra, majd a nemzeti küzdelmek politikai központjává emelkedett. A fővárossá, az ország gazdasági, politikai, igazgatási és szellemi központjává emelkedés folyamata az 1840-es években lezárult. Ezt a legfényesebben 1848. március 15-e példázza, amikor a főváros diktálta az események menetét; Buda és Pest 1848/49ben méltán nevezhető a forradalom fővárosának. A két várost összekötő állandó híd elkészülte lehetővé tette egybeforrottságuk, közös szerepük jogi elismerését is: Buda, Pest és Óbuda egyesítésének kimondását 1849-ben. Az egyesítés kimondása és megvalósulása (1873) között eltelt negyedszázad története tulajdonképpen egy új korszak kezdete, melynek a főváros történetében kor-