Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

Az indítvány el lőn fogadva. De épen azon perczben Klauzál Gábor,

6 a becsületes hazafi, lépett fel a szószékre, ki hallva a vidéken a főváros mozgalmait, a nép körébe jött. ——- — Ő, úgy szólt, részéről teljesen, egész kiterjedésében pártolja a Pesti népnek abbeli kívánatját, miszerint a korszerű 12 pont petitionális alakban ő felségének benyújtassék. Ő nyomatékot akar tulajdonitatni a felterjesztendő 12 pontnak. — De fel nem találja ő azt azokban akkor, ha azok csak egy pár ezer ember által, csak egy város által írattatnának alá. — O tehát azt bátor a jelenlevőknek indítványozni, miszerint, mielőtt e petitio ő felségéhez vagy az ország gyűlésére felküldetnék, közöltetnék Batthyáni Lajos ellenzéki kör elnökével, — ki azokat az egész honban köröztetvén, százezrek nevével mondhatná „a nemzet kívánatának." A szólónak tekintélye csak hamar új fordulatot adott a dolognak. — A petitio elhalasztatott!!!! Esteli hét órakor zajos tanácskozások tartattak a Fillingerben. Az ifjúság nem akar a halasztásra ráállani, —• a tűz a keblekbe visszatér, hogy annál nagyobb hévvel kitörjön. A kebleknek ezen izgatott állapotában érkezett a hir a Fillingerbe, miszerint az egyetemi ifjúságot letilták a tanárok, s a lakomában részt venniök nem szabad. Voltak, kik az ellenzéki kör határozatához erősen ragaszkodva, az eszmének' elhamarkodását nem tárták a legczélszerűbbnek. De a többségnek szívében többé a hideg okoskodások nem találtak visszhangra. — Legelső volt Vidács,

7 (harmad évi jogász) a lelkes forradalmár, ki az egyik asztalra felugorván, lángoló szavakban szórta el barátainak fogékony keblébe a tettre hívó lelkesedésnek erélyes magvait. „Az ifjúság, úgymond mennydörgő szavakkal, szentül ígérte meg, hogy senkinek hátráltató indítványára nem hajtand! de minthogy Klauzál a petitiót elhalasztandónak vélte, engedett, megfeledkezett szent ígéretéről és megszegte szavát. Szilárdság és bátorság a férfinak legszebb erénye, gyáva lélek az, ki szavát megszegve a dicső harcz elől hátrálni merészel!" A tömegben egyszerre élénk mozgás kezdődik. Egy hang kiált: „Áruló, kém!!" Egy másik, „ragadjátok meg"! Mind annyi szem a hely felé néz, honnan a hangok jövének. És ekkor egy gyanús kinézésű férfi vezettetek elő. Egy bécsi liguriánus

8 volt az, ki a birodalmi fővárosból elűzettetve, Budapesten kereste alamizsnakéréssel élelmét. Egy épen ekkor a Fiiingerben lévő ismerőse által fedeztetett föl. Az ifjúság dühöngeni kezdett, és a fráter reszketve könyörge kegyelemért. Mindent kivalla ő, elmondá a még az ifjúság előtt ismeretlen szerencsés martiusi napokat, miként űzettettek el a bécsi néptől a jezsuiták, és tehát ő maga is. Miként tiporta le Austria a rabigát! Metternich többé nincsen! őt a nép elűzte!!! 6. Klauzál Gábor (1804—1866) liberális nemesi politikus, az Ellenzéki Kór egyik vezetője. 7. Vidats János (1826—1873) joghallgató, később mezőgazdasági gépgyáros. 8. Jezsuita. II Í61