Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

ken magyarul, de mi haszonnal? midőn haza térvén, itt az egészen német levegőben újra átváltoznak, kivált a leánygyermekek azzá, mik előbb voltak: németekké. Sem beszélhetnek, sem hallhatnak többé magyar nyelvet, mert templom, iskola, színház, honnan a magyarodásnak terjednie kellene, s leginkább terjedhetne, németek, vagy legalább mai napig nincsenek azon állapotban, hogy magok iránt közfigyelmet gerjesztettek volna a nagy tömegben, és divattá válhattak volna: pedig a városi lakosnak az kedves, az népszerű, a mi divat, iskola tehát, templom és színház, s olyan, melynek befolyása lehessen, melyet országos pártolás emel! Ha már a hármat sorozni kellene, én hatására nézve a színházat mindjárt második helyre merném tenni; mert ennél sikeresebben csak iskola képes a magyar nyelvet terjeszteni. Csodálni lehet egyébiránt annak, ki körülményeinkbe nincs avatva, s ki oly boldog, hogy nemzetet cselekvés nélküli tespedésben, százados álomban nem látott, miként lehete ily fontos tárgyakat, mint ez említett három, mai napig hathatós országos pártolás nélkül hagyni; mert mindezekre nemzeti gyűléseinken beszédnél egyéb még nem igen történt. Ha azt akarnám e helyt magyarázgatni, mutogatni, hogy egy magyar színháznak igen nagy befolyása van nyelv és nemzetiség terjesztésére: szükségtelen munkát fognék tenni, azaz bizonyítgatni oly valamit, mit minden magyar átlát s hisz, s csak a nem-magyar vagy rosszakaratú tagad, de ez sem meggyőződés, hanem puszta makacsság vagy rossz czélokból. Nekem pedig a magyar színházról értekezőnek, nem az czélom, hogy német ajkú társainkat, kik az ügynek talán született ellenségei, részemre vonjam, hanem az, hogy magyarjainkat, az ügy iránt netalán ingadozókat, vagy hidegeket, buzdítsam, és a jóban erősítsem. Imént mondottaimból ki fog világlani, hogy én a magyar színház ügyét sokkal magasabb szempontból nézem; hogy vele nem puszta mulatságot és időtöltést akarok, hanem nyelvet és nemzetiséget, nemzeti érzelmeket, sympathiákat stb., szóval oly intézetet, mely egészen magyar szellemtől legyen lelkesítve, mely kebeléből magyar levegőt leheljen e két városra. Bajza József összegyűjtött munkái. V. Bp. 1899. 76—81.1. 77. A pesti tanács határozata a magyar nyelv bevezetéséről 1840. augusztus 22. Továbbá az 6^ törvény czikkely következtében, melly a nemzeti nyelv gyarapítását érdekli, tanácsilág rendeltetik l

szőr hogy nem tsak legfelsőbb Helyre, hanem a Nagy Méltóságú királyi Magyar Helytartó Tanácshoz, és a N.M. kir. Magyar Udvari Kamarához is teendő felírások ezentúl egyedül magyar nyelven szerkesztessenek, 2

szor hogy minden némű tiszti s hivatalos tudósítások mai naptól fogva hasonlóképen tsak