Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

Részlet Bajza József: Szózat a pesti magyar színház ügyében c. művéből 1839 A magyar nyelv közönségessé tételében, mi a legújabb törvények és országgyűlések akaratánál és szelleménél fogva kötelesség lön, legfontosabb, ítéletem szerint, Budapest magyarosítása. Ezt, úgy hiszem, elég csak kimondani, hogy kiki bizonyítgatás nélkül is átlássa. E két városban körülbelül 120,000 lélek él: oly néptömeg, milyen sehol sincs az országban együtt. Mindennek úgy szólva kellő közepe. Itt van a legtöbb míveltség, itt legnagyobb értelmi súly; ezen két városra függesztvék egész ország szemei. Ez ád más vidékeknek tónt, irányt; innen szivárog ki, mint valamely fénytoronyból, minden sugár, a mint e két város tót, német vagy magyar szellemű, úgy leszen minden kisugárzásainak a nemzetiségre jótékony vagy káros következése. Meddig ezen roppant néptömeg, így együtt az ország kellő közepén, nem magyar, addig nem messze jutottunk magyarodásunkkal, addig elhihetjük, hogy Pannoniánk vállain fityegnek ugyan magyar köntösdarabok, de szíve idegen. E két város magyarodása nagyobb következményű és életbe hatóbb fogna lenni, mintha más vidékeken egy millió lelket tettünk volna magyarrá. Azért, ha czélt valódilag és komolyan akarunk, Pest-Budának magyarosítása legyen jelszavunk. Mellőzve az erőszakos eszközöket, melyek sem hazánkban, sem külföldön nem példa nélküliek, de általam csak rendkívüli esetekben javalhatandók, azt tartom, hogy iskola, templom és színház azon leghatalmasabb rugók, melyek általában, különösen pedig a budapesti magyarodás erőművét legsikeresben mozgathatnák előre. Képzeljük csak, ha egy magyar Albach

1 a budapesti egyházi szónokszékek valamelyikéről hazai nyelven hirdetné isten igéit: mennyi emberben ébredne vágy azt megérthetni, s mennyi ember fogna fáradságot venni rá, s mi nyomasztó súlyt érezne az, ki a hitnek ezen szónoki tehetséggel és művészi erővel kétképen is megszentelt szózatát nem élvezné. Képzeljük, ha budapesti iskoláinkban a nevendékek mindjárt a jövő évben magyar nyelven tanulnák a tudományt, és egy díszesen épült, országosan pártolt, következőleg jól rendezett magyar színház állana a város közepén! Mi haladást fogna tenni a nyelv és nemzetiség csak egy évtized alatt is, minmagunk el fognánk rajta bámulni! Nem tagadhatni, hogy Budapest magyarodására nézve eddig is tétettek már lépések, s ez eszmétől sem a két város kormányai, sem a németajkú polgárság nem idegen többé. Kivált ez utóbbiak dicséretére legyen említve, hogy ők régóta buzognak gyermekeik magyarosításában, régóta küldözik azokat magyar vidékekre nyelvtanulás végett, s néha oly sikerrel, hogy pár év múlva visszatért gyermekeik alig tudnak németül beszélni; és általában mondhatni, hogy a pesti német polgárban e részben ma már sokkal több jó szándék van, mint képzelnők. De az baj, hogy csaknem egészen magokra vannak hagyva. Gyermekeik megtanulnak magyar vidéke1. Albach József pozsonyi származású ferencesrendi hitszónok.