Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

5. Szellemi élet. Országos kulturális központ A XVIII. század eleje óta működő budai jezsuita és pesti piarista középiskola színvonalas oktatása, valamint a század folyamán mindkét városban megalakult egyházi főiskolák és a pesti jogi szakiskola kiváló tanárainak európai tudományos szintű előadásai távoli körzetekből, s nem csak a polgárság, de a nemesség köreiből is ide vonzották a tanulni vágyókat. Ennek következtében a két testvérváros már a XVIII. század elejétől kezdve fokozatosan az ország jelentős részének oktatási központjává vált. S ezt a szerepét megerősítette a nagyszombati egyetem 1777-ben Budára, majd 1783-ban Pestre helyezése (73), s ugyanakkor megcsillant annak a lehetősége is, hogy Buda, illetve Pest a magyarországi szellemi élet központjává váljék. Az egyetem Pestre helyezésének óriási jelentősége volt, mert az egyetem köré csoportosuló tudósoknak és diákoknak, és általában a szellemi élet vezetőinek tevékenysége nem csak a város lakosságát befolyásolta, hanem a forgalmas vásárok alkalmából az ország minden tájáról idesereglőkre is hatással volt. Az egyetem Pestre helyezésének következtében gyors ütemben növekedett a nyomdák és könyvkereskedések száma, s a XIX. század elejére már Pest volt a magyar könyvkiadás központja. A XVIII. század végétől kezdve Buda és Pest a tudósok, írók és művészek gyülekezőhelyévé vált: 1822-ben Schams Ferenc 154 itt élő írót és tudóst sorolt fel a két városban, Kazinczy 1828. évi pesti útinaplója pedig 60 festő működéséről tett említést (74). Ezek a számok akkor is jelentősek, ha tudjuk, hogy az írók, tudósok, művészek munkásságának színvonala alig emelkedett túl a provincializmuson. A pesti íróknak, a nemesi és honoratior vagy polgári rétegből származó diákoknak, a városban élő, a magyar nyelv és tudomány ügyét felkaroló nemesi családoknak köszönhető, hogy a magyar nyelv és irodalom, a nemzeti kultúra kibontakozásának bölcsője a vegyes nemzetiségi összetételű (56), akkoriban még túlnyomóan német ajkú Pest lett. Itt alakította meg 1779-ben Bessenyei György „az anyanyelv segedelmére és a Nemzet s Haza ditsőségére" a Hazafiúi Magyar Társaságot; a piaristák már az 1780-as években itt kezdtek magyar nyelven tanítani. E városban kapott otthont a Nemzeti Múzeum és a Széchényi Könyvtár, majd a Magyar Tudós Társaság. Az 1820-as évek elejétől kezdve Pest lett a magyar irodalmi élet központja. Itt jelentek meg, s innen terjedtek szét az országban mind nagyobb számban a magyar nyelvű folyó-