Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

gyarország, mint a többi örökös tartományok nyugot s éjszak felől különféleképen korlátozott kereskedésének: e szép és következmény dús eszmét, korunknak dicsőségére számos lelkes hazafi külföldiekkel egyesülve, „Gőzhajózási társaságot" alkotván, íme valóságba tette! A pár hajóval tett próba, igazolá a reményeket; a kezdet sikere bizodalmat öntött az eddigi vállalatok példája után még kétkedőkbe; a társaság számában, az intézet terjedelmében naponként gyarapult. 1836ban már nyolc gőzös úszott Dunánkon, Bécstől Galacig

2 s innen a fekete tengeren Konstantinápolyig, ettől ismét Smyrnáig tartva fenn a közösülést. A kereskedésnek ez útja azonban mind a Dunán mind a tengeren naponként annyira élénkül, hogy a társaság évenkint szükségesnek látja hajóinak szaporítását

3 1837ben a würtembergi gőzhajózási társasággal történt összeköttetés által a Dunán s újabb szerződései s vállalatai által a tengeren tágítván hajózási körét a társaság, tizenöt hajóival három dunai s négy tengeri utakon tartá fenn a közlekedést. Nevezetesen: 1. Linctől Bécsig. 2. Bécstől Drenkováig,

4 melly vonal mind utazók, mind áruszállítások tekintetében legélénkebb. 3. A Vaskapun túl Skela-Gladovától

5 Galacig, melly vonal ismét összeköttetésül szolgál a kelettel s az aldunai tartományok közlekedésére, idővel pedig Magyarországra nézve is nagy fontosságú. A tengeri hajózás, azonkívül, hogy magában is nagy következésű, a dunai hajózásnak függetlenségét is biztosítja. Ez négy vonalai által Galacot Konstantinápollyal, s e fővárost Trebizondéval,

6 Smyrnával és Salonichival hozta kapcsolatba. Az 1839diki

7 év szinte fontos következményű volt e hajózásra: azon kívül, hogy a hajók száma — ide nem tudva a három készülőben lévőt — tizenhétre szaporodott, a tengeri hajózás egész Alexandrináig terjesztetek; a dunai hajózás pedig a Cernavoda s Kosztendje

8 közti vonal megnyitása által az út nem csak mintegy 120 mérföldnyivel megrövidíttetett, hanem az eddig járt szulinai

9 torkolat mindinkább növekedő zátonyaitól s más politicai körülményektől is függetlenné tétetett A folyó évi télutó havi ülés határozata szerint pedig ismét szaporítandja hajóit a társaság, Pestről Orsováig mindennapi közlekedést eszközlendő. Horváth M.: Az ipar és kereskedés története Magyarországban a három utolsó század alatt. Buda 1840. 380—382. 1. 2. Galati — romániai város. 3. Említésre méltó, hogy miután e hajók Angolországban készíttetését igen költségesnek látná a társaság, Ó-Budán, hol télen által szállásolnak is a gőzösök, hajógyárat állíttatott. (Horváth Mihály jegyzete.) 4. Drenkova — romániai kikötőhely. 5. Skela-Gladova —jugoszláviai község. 6. Trabzon (Trapezunt) törökországi kikötőváros a Fekete-tenger partján. 7. A szövegben — nyilván sajtóhibából — 1829 áll. 8. Cernavoda: romániai város, Kosztendje: Konstanca romániai kikötőváros. 9. A szulinai torkolat, a Duna középső torkolati ága. 7 97