Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr. Sámson Edgár: -dös képzős gyakorító igéink
mert az ugordos-ra mindössze egy példánk van, az is irodalmi, a CALEPiNUsból vett játszodos pedig inkább játszodoz-nak olvasandó. i Egyetlenegy olyan -d-s képzős ige fordul elő, amelynek az alapszava nem ige, hanem főnév (csókdos). i Tovább folytatva megfigyeléseinket, az is észrevehető, hogy az alapul szolgáló igék túlnyomórészt tárgyasak. Az előforduló néhány tárgyatlan alapige részben ikes. Az alapszó alig egy-két kivétellel mássalhangzóra végződik. Magájahangzóra csak a hídos és a tüdős, melyeknek magánhangzójában az igető u-je lappang. (A játszados igét figyelmen kívül hagyjuk.) Tehát a -d-s képzős igékről általános szabályként megállapíthatjuk, hogy közvetlenül a tővéghangzó nélküli alapigéhez járulnak. Az egyszerű gyakorító képzős igéknél csak elenyésző volt azoknak az igéknek a száma, amelyekben a képző a tővéghangzó nélküli tőhöz járult. Itt pedig csak mutatóba fordul elő tő véghangzós alapige, de azokról is kiderült, hogy nagyobb fontosságot nem tulajdoníthatunk nekik. Tehát abból a korból, amikor még a magyarban is volt a szavak végén tővéghangzó, nincs áthagyományozott -d-s képzős igénk. Vagy nem is voltak a tővéghangzók lekopásáig ilyen igéink, vagy ha voltak — ami mégis a valószínűbb —, a tővéghangzótlan igéből újra képezve jutottak el a későbbi korokra. Ilyen újraképzett alakokkal találkoztunk az egyszerű gyakorító képzőknél is, mert éppen a finn-ugor alapigékre visszavezethető származékok között vannak tővéghangzó nélküliek. Nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy a -d-s képzős gyakorító igék és az egyszerű -d képzős gyakoritok általában más igékből képződtek. Kivételek a -dös képzőnél fordulnak elő, mint például bököd ~ bökdös, döföd ~ döf dös stb. De, mint már följebb láttuk, itt sem -d-\--ös fejlődéssel van dolgunk, mert ezek is inkább a -d-s-hez kapcsolódnak, mint az -ös-höz. Mivel nem tudjuk kimutatni azt, hogy a -dos stb. összetett gyakorító képzők a -d képzős igékből keletkeztek az -os stb. hozzájárulásával, azt kell mondanunk, hogy nyelvtörténetünk világánál a -d-s összetett gyakorító képző kialakulása egyáltalán nem figyelhető meg, hanem egyelőre annak a megállapítására szorítkozunk, hogy ezt a képzőt örökségkép kaptuk nyelvünk Íratlan korából. Az alapigék jelentékeny része zárhangra végződik, t, d végűt azonban nem találunk egyet sem. Ezenkívül még előfordul utolsó hangként az f, j, 1, 11, m, n, r, s.
