Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr. Sámson Edgár: -dös képzős gyakorító igéink
volna ezt a megrajzolandó térkép számára a többi igén is bemutatni, de ismételten hangsúlyozzuk, hogy a ma megrajzolható képet inkább nyelvjárásbúvárlóink buzgalmának bemutatására, mint igeképzésünk nyelvjárási tagozódásának megbízhatóan hű ismertetésére használhatnék fel. Ha csak futó pillantást vetünk is a -dès és -dös képző nyelvjárások szerint csoportosított összesített kimutatására, egyszerre szemünkbe ötlik a -dös képző nagyobb elterjedtsége a -des képzővel szemben. További észrevételünk az, hogy a tisztán ö-zőnek ismert nyelvjárások kivételével néhány helyen a -dès és -dös egymással keveredik. Arról persze nem feledkezünk meg, hogy használt forrásaink egy-egy nyelvjárást elnagyoltan neveznek meg és előfordulhat, hogy egy nagyobb e-ző nyelvjárás alá foglalták az olyan adatokat is, amelyek e nagyobb nyelvjárás ö-re hajló nyelvjárásszigetéről valók. Ezért legjobb, ha a nyelvjárási gyűjtéseknél kizárják az ilyen általánosításokat. Ilyen kétségek nem merülhetnek föl, ha pontosan megnevezik a települést, s esetleg az azon belül adódó rétegződéseket is, mint ahogy ez legújabban szokás is. Nyelvjárásaink hanghasználatára vonatkozólag adataink még arról is tanúskodnak, hogy a nyiltabbá válás területébe eső Szamosháton nemcsak a -des (1. MNy. XXXVII, 312), hanem a -dös is előfordul. Tehát ez a nyelvjárás a -d-s képzőt e, o (vö. ao. 320) és ö-vel alakítja. Ezzel szemben a csángók nyelvjárásából a (uo. 310), o és ö hangzós adatokra találtunk példákat. Hogy Zilah vidékéről van adatunk ë és ö hanggal, az bizonyára annak tulajdonítható, hogy e vidéken kétféle magyar nyelvjárás él egymás mellett. Bármennyire is érdekes ez a hangtani vizsgálódás, nem folytatjuk tovább, mert az összesítésekről úgyis leolvashatók. Az elnagyoltan közölt adatokat természetesen csak kellő óvatossággal szabad a vizsgálódásba belevonni. Már többször is említettük, hogy a Dunántúl legnagyobb része a -d-s képzőt nem ismeri. Az eddigi néhány példán kívül a -dös-sel kapcsolatban két új adatról számolhatunk be. Ezek sem a Dunántúl belsejéből, hanem a magyar nyelvterület legnyugatibb végeiről valók. Ezek közül is az egyiknek az értékét igen csökkenti az, hogy találós meséből való (döfdös), a másiknak (szökdös) a szerepe már gazdagabb, mert többféleképpen is használják (vö. Nyr. III, 283). Ha már a Dunántúlnál tartunk, kitérhetünk KRESZ> TERICS adataira is. E szótárírónk dunántúli volta tudott dolog.
