Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok
vagy papi rendet ért rajta, hanem egyszerűen csak napkeleti bölcseket, akik értettek a csillagászathoz és valószínűleg az álmokra agy arázatához is. 14 6 Az egyes írók hol arab, hol perzsa, hol pedig káld származásúaknak mondják őket. Királyi rangjukat először Tertullianus (Adv. Jud. 9. és Adv. Marc. III, 13) említi. A hatodik századtól kezdve (Arlesi Caesarius, stb.) állandóan királyoknak nevezik őket. Vízkereszt ünnepe innen kapta új nevét : Festum tri urn regum. Ez a vélemény voltaképen az ószövetségi jövendölésekre vezethető vissza. így pl. Zsolt. 71, 10 : Reges Tharsis et insulae munera Offerent ; reges Arabum et Saba dona adducent. Továbbá : Izaiás 49, 7 és 23 ; 60, 3 és 10. A 71. zsoltár 10. versét vízkereszt miséjének offertóriumába is felvették s így a liturgikus játékokba is belekerült. Játékaink névhasználata különböző. Limoges : «ad instar trium regum», selyemből készült ruhában, fejükön koronával, tehát királyi díszben jelennek meg. Besançonban már a játék címe (Processio trium regum) is királyokat mond. így van ez a roueni szövegekben is. Azokban a játékokban, amelyekben Heródes is szerepel, ingadozik az elnevezés. Amíg Heródes fel nem tűnik, addig királyoknak, később pedig már mágusoknak nevezik őket. így tehát nemcsak a Szentírás névhasználata miatt (Máté 2, 1—-12; 16), hanem gyakorlati okokból, a Heródestől való megkülönböztetés céljából is mágusoknak nevezik őket. Királyi rangjukat Heródes is elismeri : több játékban békecsókkal fogadja és leülteti őket. Általában azt mondhatjuk, lvogy a legtöbb szövegben mágus szerepel, a többiben csak «rex», vagy pedig «rex» és «magus» váltakozva. A mágusok száma játékainkban kivétel nélkül három. A hagyomány tehát a IX—X. században, első szövegeink keletkezésé• 14 6 Ezen hagyományok jó összefoglalását adja KEHRER, Legende, 11—16.1. STURDEVANT, WINIFRED , The Misterio de los Reyes Magos: Its Position in the Development of the Mediaeval Legend of the Three Kings. Baltimore és Párizs 1927, 8—34. 1. (= John Hopkins Studies in Romance Literatures and Languages, X. kötet.) HAMILTON, NEENA , Die Darstellung der Anbetung der heiligen drei Könige. Straßburg 1901 (— Zur Kunstgeschichte des Auslandes, VI. füzet). LIELL, Joseph, Die Darstellungen der Maria. Freiburg i. Br. 1887. /APPERT , G., Epiphania. Wiener Sitzungsberichte 1856. .JAJCZAY — SCHWARTZ, i. m., 52—73. 1. BUCHRERGER : Lexikon für Theologie und Kirche III, 451— 453. h. Különösen értékes és korszerű LECLERCQ, H., Mages : Dictionnaire d'Archéologie chrétienne et de Liturgie. X. kötet, 1. rész (Párizs 1931), 980— 1067. hasáb. A pannonhalmi főapátság! főiskola évkönyve. 8
