Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre

Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok

eum proicere» (Délnémetország). Bilsenben viszont keserű arc­kifejezéssel vagy taglejtéssel visszaadja az írástudóknak : «Inspi­ciat libros ac illos reddat amare». A haragnak vagy gyűlöletnek bottal vagy pedig karddal való fenyegetéssel adnak kifejezést Heródes és udvari emberei. Megfenyegetik a mágusokat, a csil­lagot és a Kisdedet. így pl. Bilsenben : «Ira tumens gladios ster­nens Rex ista redundat . . .» A haragos taglejtések valószínűleg a padovai játékban érték el a tetőpontjukat. Itt Heródesnek és szolgáinak mindent «cum maximo furore» kell cselekedniök. A harag mellett a kételkedésnek, az elkedvetlenedésnek, a féle­lemnek is meglehettek a megfelelő taglejtései, de a rubrikák nem részletezik őket. Ugyanígy csak általános kifejezéseket ol­vasunk a pásztorok és a mágusok megrettenéséről, öröméről és ujjongásáról. A megtisztelést néhány játékban Heródes úgy fejezi ki, hogy leülteti maga mellé a mágusokat, a főpapokat vagy az írástudókat. A mágusoknak néha békecsókot is ád (Montpellier). A hódolatot meghajlással, térdhajtással vagy pedig arcaraborulással fejezik ki. Besançonban és Freiburgban a mágusok térdethajtva adják át az ajándékokat. Montpellierben a mágusok, Fleuryben pedig a fegyverhordozók térdhajtással köszöntik Heródest. Fleuryben Archelaus meghajlással köszönti atyját. Laonban a mágusok ugyanígy búcsúznak el Heródestől. A Kisded köszöntését és imá­dását a pásztorok is, a mágusok is arcraborulva végzik : «magi prosternentes se tribus vicibus» (Lambach). A mágusoknak a rub­rikák szerint ezalatt úgy kell tenniök, mintha elszenderedtek volna («quasi somjio sopiti»). Valaminek a fontosságát, az ünne­pélyességet, a sietést, a lelki megindultságot több esetben bizonyos mozdulatok vagy kifejezések háromszori megismétlésével fejezik ki (Lambach, Bilsen stb.). Értékesek a hallgatási előíró utasítá­sok is. így pl. Fleuryben az angyalok karát személyesítő énekes­fiúk együtt mentek fel az emelvényre. Amíg az egyik az örömhírt hirdette a pásztoroknak, addig a többinek hallgatnia kellett («cete­ris adhuc tacentibus»). Amint azonban befejezte az énekét, a többi azonnal folytatta : «Et subito omnis multitudo cum Angelo dicat». Straßburgban a követ kérdésére az utasítás szerint nem szabad felelniök a mágusoknak : «Nequaquam dicunt Magi». Bilsenben vagy a rendező, vagy pedig egyik mágus súgta oda a másiknak: «De Christo rege noli mendacia loqui». Értékesek az éneklés módjára vonatkozó utasítások is. Meg

Next

/
Thumbnails
Contents