Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre
Dr. Sámson Edgár: Fejezetek d. z képzős gyakorító igéinkből
félékben ugyanis nem tudunk kimutatni -d-\--oz fejlődést, és ezért tetszetős volna az a lehetőség, hogy az áldoz-félék -d-\--oz végzete egységes összetett képzővé válva, mintául szolgálhatott más olyan igéknek is, amelyek a -doz képző felvételére alkalmasak voltak. Ezek az igék azonban tekintet nélkül arra, hogy szételemezhető -doz-zal (áldoz stb.) vagy szételemezhetetlen -doz képzővel (mardoz stb.) fordulnak-e elő, nyelvemlékeinkkel együtt tűnnek fel, amiért aztán ezt a lehetőséget nem tudjuk igazolni. Hogy ezekben a kérdésekben némileg is eligazodjunk, nézzünk körül a finnugor nyelvekben, nem adnak-e valami útbaigazítást az összetett -doz képzőre vonatkozólag. A -doz gyakorító képzőnek -d és -2 eleme külön-külön finnugor egyszerű gyakorító képző (vö. EgyszGy.). A rendelkezésünkre álló összefoglaló nyelvtani művekben nem találtunk a magyar -etoz-nak megfelelő gyakorító képzős igéket a rokon nyelvekben. Rokonnyelvi szövegvizsgálatot pedig e célból nem végeztünk. Egy elvi megjegyezést azonban így is megtehetünk. Mégpedig azt, hogy szórványos egyezések nem volnának perdöntők, mert azonos képzőelemeknek, ez esetben a -d és finnugor egyszerű gyakorító képzőnek azonos felhasználása a jelentésében már megkopott egyszerű gyakorító képzőnek összetettel való felfrissítésére egykét rokonnyelvben egymástól függetlenül is végbemehet a régi elhomályosult képzőnek eleven képzővel való megtoldása útján. Csak - akkor beszélhetnénk valamely összetett képző megvoltáról a finnugor vagy ugor alapnyelvben, ha előszőr is azt tudnók bebizonyítani, hogy már az alapnyelvben is voltak összetett képzők ; és ha azután a kérdéses képzőt is legalább két nyelvben ősréginek tudnók kimutatni. A -doz képzőre vonatkozólag tehát mai ismereteink szerint végeredményben annyit mondhatunk, hogy a magyar nyelv külön életében fejlődött. Lehetőségnek megemlíthetjük azt, hogy vagy valamennyi -doz képzős ige -d képzősből alakult az -oz hozzáadásával, s ez esetben kellett lenni valamikor *mard stb. egyszerű -d gyakorító képzős igéknek, — vagy pedig csak néhány -d képzős ige volt és ezekhéz hozzájárulva az -oz, a nyelvérzék elvonta a -doz képzőt, és ezt hozzátette még néhány -d nélküli igéhez is. Ehhez még azt is helyénvalónak találjuk megemlíteni, hogy az egyszerű, magánhangzó meg nem előzte -d-vel képzett gyakorító képzős igéknél egyről sem tudjuk kimutatni a -á-nek az alapszóval való összetartozását már az alapnyelvre. A mond ige is a magyar
