Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.
beszélgetésének elmondásánál, mikor egy szentírási szöveget nem ír végig a másoló, hanem annak ismert voltát feltételezve, etc-val zárja azt le. A Marcellus legendájából dolgozó többi legenda itt hozza a teljes szöveget. De egymással összefüggő szövegek szétszakítását és értelmetlenséget eredményező elhelyezését is tapasztaljuk a bolognai kéziratban. A fentebb említett et cetera után ezek a szavak állnak : «que(m) nec in modico ceteris superiorem vei digniorem se habere sustinebat» (274—5. sorok Bőiénél), mondanunk sem kell, hogy azon a helyen teljesen értelmetlenül. Ennek a két sornak a helye a 127—8. sorok után volt : «sed r-ommunibus contenta et interdum abiectioribus in exemplum potius utebatur, que nec in modico . . .» stb. Korán kellett annak az elírásnak is megtörténnie, amelyet a 83—5. sorokban találunk. A következő szövegnek nem az az értelme, amit a legenda írója ott ki akart fejezni : «Nunquam enim singularis vei sola extra dormi+orium nisi ratione compassionis et quietis sororum se comitantium esse volebat et tunc ante lectum suum suas complebat orationes». Kevés változással ugyanilyen értelmű a legrégibb breviáriunsi lectiók szövegezése és értelme is. A magyar legenda írója észrevette az ellentétes értelmet, azért elhagyta a «quietis sororum se comitantium» szavakat, illetve azokat nem fordította le. A biztosan helyes szöveg itt ez volt : «Nunquam enim singularis vei sola extra dormitorium esse volebat, et tunc ratione compassionis et quietis sororum se comitantium ante lectum suum suas complebat orationes». Végül sok helyen elhagyja a bolognai szöveg másolója a magyar viszonyokat részletező sorokat, mint a legendának feltétlenül nem szükséges részeit, bár még így is elég maradt a legendában. Mindezek alapján és a Marcellusból dolgozó legendákra támaszkodva merjük kimondani, hogy a bolognai legenda-szöveg nem adja változatlanul és csorbítatlanul Marcellus szövegezését. Lényeges részek talán nem maradtak ki belőle, de mégsem eredeti a szöveg. Változások állapíthatók meg a breviáriumi lekciókkal való összevetés alapján is, pedig fentebb láttuk, hogy már az a szöveg sein volt sértetlen, amelyet a breviárium készítői használtak. A változások természetéről mégis nyújt a szövegek összehasonlítása némi fogalmat.
