Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.
kozásokban többesszámú első személyt szerepeltet : «in partibus nostris» (740—41. sorokban) és «ut moris est apud nos» (845. sor) ; azonkívül a latin legenda a magyaroknál szokásos zarándoklatokat ismerteti, sőt az ismétlődő zarándoklatokról is tud. Már pedig ezek a jellegzetes vonások Johannes Vercellensis munkájában jogosan nem szerepelhettek, — a német szövegben nem is találjuk meg őket, — vagy csak úgy, hogy ő azokat máshonnan vette, akkor pedig már nem ő a szerző. Arra a kérdésre tehát, hogyan szerepelhet Johannes Vercellensis a Jorg Valter-féle fordításban első személyben, ha nem ő a szerző, csak egy megoldást találhatunk. Tudjuk, hogy Johannes Vercellensis 1255-ben, 1273-ban és 1282-ben személyesen is járt Magyarországon. Első alkalommal találkozott is az akkor 12—13 éves Margittal, 1273-ban pedig csakugyan látta a ciliciumokat. (Bőle, i. m. 15. 1.) Szinte elképzelhetetlen, hogy ne érdeklődött volna rendfőnöki minőségben is, de meg jó dominikánus létére is egy királyleányból lett apáca iránt, aki amellett szentség hírében élt és abban is halt meg Ez az érdeklődése Margit életében a körülötte történő dolgok pontos megismerését eredményezte, ha nem is abban a fokban, hogy ezen az alapon megírhassa Margit legendáját a «magis visa quam audita» írásbafoglalásának hangoztatásával. De a házassági tervekről jól értesült, és a tudósításokat éppen Marcellus, Margit gyóntatója és annyi éven át tartományfőnöki minőségben elöljárója, küldhette hozzá legbiztosabban. Johannes Vercellensis érdeklődése Margit halála után csak fokozódott, mert csodákról kezdtek hírek elterjedni, amelyek B. Margit közbenjárására történtek, és megindult a szenttéavatási eljárás is. Érdeklődése most már nem egyes tényekre irányult, hanem B. Margit egész életét felölelte. így jutott hozzá Margit életrajza, amelyet talán éppen 1273-i ittléte alkalmából az ő felkérésére kezdett írni Marcellus. Marcellus legkésőbb 1276-ban elküldte legendáját Johannes Vercellensisnek, aki azonban változtatásokat tett rajta, így kiírta a Marcellustól elhallgatott életrajzi körülményeket, minthogy őt nem kötötte a magyar királyi családdal szemben semmiféle érdek, és ezt megtehette anélkül, hogy különösebben kompromittáló adatokat kellett volna írnia. A cilicium megnézésének leírásánál meg egészen természetesnek tartotta, hogy kiemelje azt a tényt, hogy azt ő is látta. Meg volt ő említve Marcellus legendájában is, tehát nem hamisított vele. Arra nem gondolt, hogy mikor így a leírt adatok hitelességét a maga részéről is igazolni
