Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Dr. Szalay Jeromos: Nyelvtanírási kérdések különös tekintettel a fiancia nyelvre

prime l'autre, puisque pour la masse parlante il est la vraie et seule réalité». Nem engedhető meg ugyanis, hogy, mint a legújabb időkig a francia nyelvtanokban szokás volt, a nyelvtan valósággal helyesírási kézikönyvvé süllyedjen és a nyelv rendszerének áttekintése helyett csak mozaikszerű részleteket adjon. A várt új rendszer kidolgozása, tökéletesítése előreláthatóan még sok időt fog kívánni. Mi még megvalósulása előtt, felhasználva a nyelvtanírással foglalkozó újabb irodalom eredményeit, próbálkozunk megállapítani egy a magyar nyelvhez és a magyar nyelvtanhoz alkalmazott francia nyelvtannak alapelveit. A nyelvtan tagolódása. — A nyelvtan a mai legáltalánosabban elfogadott felfogás szerint mondattanra, szótanra (jelentéstan és alaktan) és hangtanra oszlik. De természetesen grammatici certant. A többé-kevésbbé egymásba nyúló rendszereknek se szeri, se száma. így pl. Dauzat Essai de méthodologie linguistique c. müvében hangtanra (phonétique) és jelentéstanra (sémantique) osztja fel a nyelvtant. Mivel «mind a mondattan, mind a szótan elsősorban jelentéstan» (Klemm : A mondattan elmélete, 20.), ez a felosztás helyes is volna, de a jelentéstannak további taglalása (morphologie, lexicologie, syntaxe) kifogásolható. A tisztán leíró (synchronikus, structuralis) nyelvtan egyik élharcosa, Viggo Br0ndal, Le système de la grammaire c. tanulmányában A Grammatical Miscellany offered to Otto Jespersen, Copenhagen, 1930) általánosan elfogadott felosztásnak jelzi a hangtanra, alaktanra, mondattanra való felosztást, amelyhez néha mint önálló rész kapcsolódik, gyakorlati szempontok miatt, a szóképzés és a jelentéstan. így tesz Nyrop is nagy munkájában. így tettünk mi is leíró nyelvtanunkban, hol a szóképzést nem illesztettük be szervesen nyelvtani rendszerünk egészébe, hanem a minden nyelvtanban szükséges rövid történeti áttekintést kiegészítettük a vele természetes összefüggésben lévő formation du vocabulaire című fejezettel. Ennek helye ugyan a szótanban lenne, ahol azonban hiánya nem érezhető, s így legföljebb az a kifogás tehető ellene, hogy megfelelőbb lett volna a könyv végére tenni függelékképen. A Br0ndaltól magától elfogadott és 1930-ban megjelent felosztás megegyezik Klemm Antal 1928-ban megjelent mondattanának felosztásával azzal a különbséggel, hogy a sorrend egészen a megfordítottja Klemm sorrendjének, ahol mondattan, szótan, hangtan az egymásután. Ez az utóbbi sorrend a nyelvtan tárgyalásának természetes sorrendje, mert «a nyelvet (beszédet) elsősor-