Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Blazovicli Jákó: A fizikai okság elve s a kvantumfizika

származási igényét illetőleg. Az okság elve a fizika általános törvénye, amely a tapasztalatra támaszkodik. Ennyiben tapasztalati törvény. A törvény azonban nem egyszerűen és kizárólag a tapasztalat szülötte. «A tapasztalás maga sohasem volna elég, hogy a tapasztalati törvények létrejöjjenek».

1 A fizikai okság elve a tapasztalatra támaszkodó emberi elme spekulative megállapított, szükségszerűen igényelt posztulátuma. Mint ilyennek lényegéhez tartozik, hogy csak akkor ejthető el, ha nem-igaz voltát bizonyító tények követelik. Semmiképpen sem tekinthető ilyennek, ha érvényesülését nem látjuk. «A non-observari ad non-esse non valet illatio» — a nem-megfigyelhetőségből nem lehet a nem-létre következtetni. «Nicht das Nichtsehen des Vorhandenseins der Kausalität vermag eine Instanz gegen dieselbe zu sein, sondern nur das Sehen des Nichtvorhandenseins».

2 Ilyen érvet a kvantummechanika, mint láttuk, nem tud fölmutatni. Hönigswald

3 szerint még annak igazolása, hogy egy fizikai jelenség okát lehetetlen megadni, sem téveszthető Össze az akauzalitással. A fizikai okság elve szilárd bölcseleti alapokra támaszkodik. Hogy a fizikusok jelentős számban oly könnyen föladják a klasszikus fizika alapvető elvét, annak egyik okát a kvantumfizika pozitivista célkitűzésében kell keresnünk. Láttuk, hogy ez a célkitűzés megelégszik a szubatomáris jelenségek leírásával, a bennük megnyilvánuló törvényszerűség felkutatásával — a megfigyelhetőség, mérhetőség határvonalán túl eső kérdések elől elvileg elzárkózik. Ilyen célkitűzés mellett az oksági elv a tudományos kutatás javára főleg annyiban értékesíthető, amennyiben folyamatok, mérések előremegmondását teszi lehetővé. Ennek elestével a mai fizikus szemében érdektelenné, sőt értéktelenné válik. A kvantumfizikában körülbelül ez az eset állott elő. A fizikai okság körül támadt zavar mélyebb okát abban a torzításban kereshetjük, amit ez az alapvető fizikai és természetbölcseleti elv az újkori természettudomány kezelésében elszenvedett. «Az újkori természettudomány leghatalmasabb alkotásaival, a törvénnyel az oksági kategóriában való gondolkozást ismeretelméleti követelménynek tekinti, de magának az okozásnak metafizikai természetébe nem mélyed bele» — állapítja meg helyesen 1 Bay Z. i. m. 88. 1. 2 G. Kahl

—Furthmann id. tanulmánya. Phil. Jahrbuch 46. köt. 284. ï. 3 Hönigswald : Grundfragen der Erkenntnistheorie. (Tübingen, 1931.) 100. 1. A pannonhalmi főapátság főiskolai évkönyve. 2