Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Klemm Antal: Mordvin szövegek
Vil'a'vast, to fe avii' mon, a hila aras , to te mon ». jnol'fs hudiv . k'äuksf'inda val'mava: «l'il'avavflc Jcudi'sa ?» a si/h merit: «-fhinik' l'il'ava paJcsasa nujä ». l'il'ava salaviûâ 6 « Jcor'tä: «fe nat mon», i duùcï : <tmäsf täjrivms ? sovams hudi'v ? pram ctogi'div.tujims virvv? värgist sävsamiz ». tus rodnij avanstin, västs sapi'n i l'efhfiä väd'. sl'izä pranda. tus mäh'iv at am stiri. sovas Jcudiv, atœftiza i h'äukstizä : « lama urva nujit ?» l'il'ava i merä : «avii ' lama t'etsä nujin, tettii tsis ulnis psi. mon peh' pram serifs», nu urva, Jcil'ä seriefä prat, nujimä a mol' at ». «pasvba t'äfäj, a harmä seridifhä pram , taga tujan nujimä ». nej parsfä' ärvf, mon k'etsist ul'rivn, vina'äa simvh. pel? L y i 1 y a v a. Éltek, voltak ketten : egy öreg ember és egy öreg asszony. Volt egy fiuk. Fiuk fölnövekedett. Az öreg asszony pedig szól : «Férjem, házasítsuk meg őt, mert mi már megöregedtünk.» Megliázasították fiukat, vettek jó, csinos menyet. Megjött az idő dolgozásra. A gabonák megértek. Ipja pedig szól: «No Lyilyava menyem, tudsz-e aratni?» «Tudok, atyám». Az atya befogott lovat, föltett sarlót, fölült Lyilyava meny». Elindultak a mezőre. Megérkeztek a szántóföldre. Lyilyava leszállt a szekérről, vette sarlóját. Az atya pedig szól: «No, arass Lyilyava meny estig! Este jöjj haza!» Megfordította lovát, elindult haza. Haza érkezett. Kifogta lovát és szól : «No anyóka, most vannak segítőink, nekem fiam, neked pedig a menyed». Besötétedett. Megjött menyük a mezőről, ipja kérdezte: «Menyem, sokat arattál?» Menye pedig szól: «Magamnak kis területet». Ettek, lefeküdtek aludni. Reggel fölkeltek, a meny vette sarlóját, ismét ment a mezőre aratni. Megérkezett a szántóföldre. A meny pedig szól: «Két mérföldnyire mentem, én ím nagyon elfáradtam». Lefeküdt pihenni és elaludt. Ipja szól: «Megyek a mezőre, megnézem őt, mennyit aratott Lyilyava. Ma learatja az egész szántóföldet, más földet kell neki mutatni». Megérkezett a szántóföldre az ipa, körülnéz: három kéve áll felállítva, mellettük alszik Lyilyava. Kiáltott egyszer, Lyilyava nem hallotta. Az atya pedig gondolja: «Megyek haza, elküldöm fiamat, hogy feleségét fölkeltse.» Hazaérkezett és szól: «No fiam, menj a mezőre, nézd meg, mennyit aratott feleséged !» Befogta lovát, föltette a szurok-dobozt, ment a mezőre. Odaérkezett a szántóföldre, körülnéz : felesége alszik. Háromszor nagyot kiáltott, Lyilyava nem hallotta. Vette a szurok-dobozt, bekente fejét szurokkal. Ment vissza haza.
