Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez

csak annak fogalmi helyettese. Az ismeret alakja és anyaga között tehát ezen elmélet szerint csak «logikai távolság» van: a kategóriák tiszta logikumok, az érzetnek azzá kell tisztulnia. A hangérzetet nem fogadja el a marhurgi bölcselet alanyi tudatmódosulásnak, ebben csak felhasználhatatlan subjektivitás van az ő számára; először át kell alakítani, hogy a «tudomány» használhassa.. A «hang» a tudomány előtt nem is egyéb, mint a rezgésszámok összege, szabálya: ha tehát a bizonytalan «hangérzetet» helyettesítjük a rezgésszámmal, vagyis a meghatározható, pontosan kifejezhető ingerrel, akkor nyert csak az érzet belépőjegyet a tudomány birodalmába, a marburgi bölcselet csak akkor veszi tekintetbe. «Nem a való hát — annak égi mása» szerepel csupán a «rendszer mozzanata» gyanánt. Az első fordulata tehát annak a küzdelemnek, melyet az absolut idealismus az érzettel vív, az a megállapítás, hogy az érzet adat ugyan, de nem a maga ős-eredeti gazdagságában és szinességében meghagyott adat, hanem, hogy úgy mondjuk, a fogalmak síkjára vetített adat. Ez a vetítés már magával az exsistentia-tétd kimondásával kezdődik : «ez az érzet van», e tétel már gondolati meghatározást foglal magában, a «lét» nem egyéb, mint gondolati kategória. Folytatódik aztán a vetítés munkája azzal, hogy mindazt, ami még nem látszott fogalminak az érzetben, a gondolat nyelvére lefordítsák. Ez a folyamat annyira jellemző, annyira hozzánőtt a marburgi irányzat lényegéhez, hogy az érzet, az ismerettartalom voltaképen nem is jellemezhető náluk teljesen ezzel a szóval: «adat» —sokkal inkább ezzel: «feladat». Az érzet, mint adat, de még inkább mint feladat, — ime dióhéjban a marburgi iskola egész ismeretelmélete. Az érzet az az ismeretlen «x», melyet meg kell határozni, ez a rendszer továbbhaladásának a rugója is,, mert ha nem volnának ily megoldandó feladatok az ész elé állítva, akkor az üres kategóriák bonyodalmas rendszere — mint malom,, melynek nincs mit őrleni — csakhamar megállana s az ismeretek gyarapodása egyszeriben megszűnnék. A valóságban azonban minden új érzettel egy-egy probléma vetődik bele a tiszta gondolatok hálózatába s a gondolat-kategóriák munkája addig nem nyugszik, míg ezt teljesen fel nem dolgozta, meg nem emésztette, belőle tiszta gondolatot nem alkotott. S ha e folyamatnak vége, akkor az apriori-logikumok rendszere egy újabb értékes elemmel gyarapodott. A marburgiak természetesen arra törekszenek, hogy még ebben a munkában is az igazi értéket a tiszta ész munkájában