Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez

jes, mivel az ismeretek birodalma kimeríthetetlen, azért jól érthető^ hogy Kant a magánvalót az «örökre megismerhetetlennek» tartományába utasította. A marburgi rendszer tehát a legtökéletesebb «idealismus», amely csak gondolható, ha t. i. ezen azt értjük, hogy nincsenek ismereteinktől független valóságok. És nemcsak hogy eszmeelviségnek kell ezt a rendszert neveznünk: az eszmeelviségnek sokféle faja van s ezektől a marburgi bölcselet abban különbözik, hogy az idealismust a legélesebb logicismussá csiszolja. Más eszmeelvi rendszerekben pl. a tér és az idő apriori valóságok ugyan, de megtartják érzéki mivoltukat; Cohen és tanítványai egyszeriben fogalmakká, sőt kategóriákká léptetik őket elő. Nincs másról itt szó, mint egyedül csak fogalmakról. Az előadottakból már előre látható, hogy minő szerep juthat egy ily rendszerben a tapasztalásnak, az érzékletnek, ezeknek a természetüknél fogva irrationális tényezőknek, mikor ezeknek még a gyökerük, alapjuk, a magánvaló is már eleve ki van irtva a számbavehető tények sorából. Mielőtt azonban erre, a mi tulajdonképeni tárgyunkra áttérnénk, még egy kérdéssel kell tisztába jönnünk. Mi a célja ennek a rendszernek, mi az alapeszméje, kérdezhetjük, ennek az elvi állásfoglalásnak, mely nem hagy meg semmi létezést, hanem mindennek, létnek, dolgoknak, természetnek stb. csupán fogalmi lenyomatát keresi és alkalmazza? Erre a kérdésre adandó feleletünk Összefügg az ú. n. «transscendentális módszerrel», melyet a föntebbiekben megismertünk. Már Kantnál feltűnő, hogy mikor a végső apriori-elvek megkereséséről van szó, Kant egy nagyon határozott kiindulási pontot választ, t. i. a mathematikai természettudományt. Ezt feltétlenül igaznak és érvényesnek tartva, a kérdést úgy teszi fel magának, hogy mi teszi ezt a tudományt «lehetővé», azaz mik ennek a tudománynak apriori alapjai. Az a kereső módszer, mely ebből az adott tudományösszegből visszamenőleg rávezet a végső apriori-alapokra, a «transscendentális módszer». A marburgi iskola ennek a módszernek a legbuzgóbb alkalmazója s végső célja épen a kanti cél: minden tudományos ismeretrendszernek a priori alapjait kell felkutatni. Először és főképen természetesen a mathematikai természettudomány jő tekintetbe, de a marburgi iskola nem zárkózik el egyéb ismeretterületektől sem, jóllehet ezek nincsenek a tökéletesség azon fokán, mint a mathematikai tudományok. A feltétlen logikai eszmeelviségnek a transscendentális módszerrel való benső összekapcsolása: ez a marburgiak bölcselete.