Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
mindjárt felmerül a kérdés: hogyan, minő titokzatos folyamattal «szüli» önmagából az ész forma-összege a változatos ismeretvilágot? Hogyan magyarázza meg tisztán a kategóriákból s a térből (ezek azok az apriori adott alakok az értelemben) csak egyetlen egy érzetnek a keletkezését? Általában honnan kerülnek új adatok, novumok a tudatunkba, ha független magánvalók nincsenek, ha az érzet csak «verworrene Idee», mint Leibniz mondotta? Hiszen az ellenkező álláspont szerint, mely (a következő pontban) mint a világ legszélsőségesebb észelvisége fog kibontakozni előttünk, nincs más az észben, mint merev, változatlan alakok, kategóriák összege ! Hogyan jön ez a merev rendszer mozgásba s mikép szüli magából azt, amit én világnak, szines, változatos, új meg új jelenségeket beláthatatlan mennyiségben létrehozó természetnek nevezek ? Sokkal természetesebbnek tetszik ennélfogva a gondolkodó ész előtt, ha az ismeretvilágnak azt a másik elemét, melyre mindazt visszavezethetjük, amit az üres ismeretalakok magukból szülni nem tudnak, vagyis a tárgyak világát, érintetlenül meghagyjuk a maga önállóságában s mint ily önálló tényezőt engedjük szerepelni ismereteink felépítésében. Az onus probandi nem azok vállára nehezedik, kik a természetesebb és értelmesebb magyarázatot nyújtják, hanem azokra, kik ezt elvetik! 4. Mit akar a marburgi iskola? Ha rövid tételekben akarnók kifejezni céljait és álláspontját, azt lehetne mondani, hogy a létet teljesen az ismeretre akarják visszavezetni, még pedig az apriorikus ismeretre. Ismeretes, hogy a marburgi iskola vált a jelenben a legklasszikusabb képviselőjévé annak a nézetnek, hogy a lét és a gondolkodás egymással egyenlő. Ezt a sajátságos álláspontot még másképen is jellemezhetjük. Simmel György, 3 3 ez a kiváló gondolkodó mondja egy helyen alkalmilag Kant bölcseletére vonatkozólag, hogy Kant nem «világképet» akar adni, azaz világnézetet, befejezett bölcseleti rendszert, hanem csak «ismereti képet» a világról. Szembeállítja egymással a «Weltbild»-et s az «Erkenntnisbüd»-et. Ez a mondás ugyan csak cum grano salis áll, mi meg vagyunk győződve, hogy Kant egyike volt a legnagyobb metaphysikusoknak, természetesen a maga módja szerint, de elfogadunk annyit, hogy elsősorban a világnak ismereti képét törekedett megalkotni a Tiszta Ész Kritikájában s csak miután az ismeretelmélet ki volt fejtve,