Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez

különböztetést alak és anyag között hamisan értelmezik. A nehézségek ugyanis abból származnak szerintük, hogy elválasztjuk egymástól ezt a két összetevőt s mint külön lelki valóságot fogjuk fel őket, vagyis hogy igazi valós különböztetést viszünk rajtuk véghez (distinctio reális). Az alak és az anyag azonban nem külső Összetétel folytán jutnak egymáshoz az ismerésben, összetételük nem physikai, egymástól valóságosan külön létező részek összehozásásában, mintegy összeragasztásában áll; mint lelki, vagy általában physikai tény, az üres forma sohasem jelentkezik, hasonlóképen sehol sem találunk puszta anyagot. Az ismeret lényege szerintük épen abban áll, hogy ez a két összetevő elválaszthatatlan egységben egyesülve jelenik meg mindig s csak az elvonás segítségével lehet közöttük különbséget tenni. Ezen elvonás segítségével alkotjuk aztán meg magunknak az alak és anyag fogalmait, de nem minden alap nélkül, vagyis az alak és anyag abstractiói nem egyenlők a képzelet szabad alkotásaival, van gyökerük a valóságban. A forma ugyanis, mely most ehhez az anyaghoz járult, máskor más anyaghoz kapcsolódik ; és viszont egy és ugyanazon tartalomnak egymástól különböző alakjai gondolhatok el az ellenmondás vagy következetlenség minden árnyéka nélkül. Az alaknak az anyaghoz való eme tág és laza viszonyából származik a két összetevőnek bizonyos függetlensége egymástól s ez nyer kifejezést a «tiszta alak» és a «tiszta anyag» elvont fogalmaiban. Önmagában tekintve ezt a nézetet, nem emelhetünk ellene kifogást. Valóban, az aristotelesi és scholastikus bölcselet is él hasonló megkülönböztetésekkel s e megkülönböztetések ott is teljesen jogosak. így különböztet a mondott irányzat a valóságosan létező dolgokban alak és anyag között: minden anyagi dolgot erre a két összetevőre bont, anélkül hogy a tiszta anyagot valahol fel tudná mutatni s vannak sokan Aristoteles követői közül, kik a görög bölcselő «első anyagát», a «materia primá»-t — mi «tiszta anyag»-nak mondanók — mint önmagában ellenmondó fogalmat elvetik. Tiszta anyag tehát, a Scholastika felfogása szerint sem tapasztalható, vagy akár fogalma sem alkotható meg (a tiszta formák kérdése máshová tartozik !), mégis fenntartja ez a rendszer az anyagi dolgokban az anyag és alak kettősségét. Itt sem esik az elvonás, mellyel e fogalmakat megalkottuk, kifogás alá. Nincs tehát magában azon kiilönböztetésnek logikai helyessége ellen semmi ellenvetésünk, melyet Kant új követői tesznek, szétválasztva az ismeret alakját és anyagát. Más pont lesz az, mely a bírálatot kihívja maga ellen. Akár az iskolás