Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
alany-voltából, nem ugorhatik át az ismerettárgyak közé ? Amit megismerünk, amiről gondolatokat közlünk, azt ismerettárgynak kell tartanunk. Azután az sem áll, hogy a lélektani alany, csak azért, mert tárgy is lehet, ezzel elveszíti alany-jellegét; pedig ezen alapszik Rickert-nél az a fogás, hogy a lélektani alanyból tárgyat alkot és nem hagyja meg alanynak. Végül azt a benyomásunkat sem hallgathatjuk el, hogy az ismeretelméleti alany Rickert-nél nem egészen az az ártatlan ismeretelméleti fictio, aminek szerzője feltünteti: egy óvatlan pillanatban ez a « határfogalom » valóságos metaphysikai létezőnek csap fel, valóságos világszellemmé lesz, mely «a multat, jelent és jövőt összefoglalja» s «épúgy nem szünhetik meg, mint ahogy a lét sem gondolható megszűnőnek». Ez a fordulat Rickert alanyát egyenesen Fichte Én-jéhez teszi hasonlóvá. Mind a ketten egyformán a valóságos Énből indulnak ki s egy végső absolut alanyhoz jutnak, mely minden gondolkodásnak egyedüli alanya. Mind a ketten elvont fogalomhoz jutnak okoskodásuk végén s ezt az elvont fogalmat, ezt a fictiót teszik meg a legigazibb metaphysikai létezőnek. Egy gondolatot hypostazálnak : ez az ellenőrizhetetlen s jogtalan eljárás alkotja oly fontos fogalmak keletkezését és adja meg létük jogát, mely eljárást a kritikai bölcselet a régi metaphysikának vet minduntalan a szemére s melytől állítólag egyszer s mindenkorra Kant szabadította meg a világot ! Igazi indítóokul azonban ezen ismeretelméleti alanyok megalkotására nem ez a felületes metapysikai hajlandóság vezette akár Rickert-et, akár Cohn-t, hanem az a vérbeli kantiánus felfogás, hogy a világ nem egyéb, mint ismerettartalom. Ez, a realismussal szembehelyezkedő alaptétel vonja maga után az egyetemes ismereti alanynak feltevését. A logikai hiba ez okoskodásban ott rejlik, hogy összezavarják a dictum simpliciter-t a dictum secundum quiddel. Ha kimondom ezt a tételt: «a világ nem más, mint ismerettartalom», ez kétféle értelmezést enged meg: a világ csal: ismerettartalom, — ezt nem fogadhatjuk el, hiszen az alanytól független tárgy fogalma, mint azt már számtalanszor bizonyították, nem ellenmondó fogalom s ennélfogva oly létező, a mi nem ismerettárgy, legalább is lehetséges. A másik értelmezése tételünknek: a világ ismerettárgy is, — szintén igazságot foglal magában E logikai megkülönböztetések hiánya egyszerűen a kanti idealismusra, mint eleve elfoglalt álláspontra vezethető vissza. Élénken érezzük, hogy a kanti kritikai szellem mindenre kiterjed, csak a
