Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
alanyok egyre tartalmatlanabbá, általánosabbá válnak. Úgyannyira,, hogy az ú. n. ismeretelméleti alany már a legüresebb, nem is emberi alanynak a fogalma; nem egy ember alanyiságáról van itt szó, hanem «nem marad más hátra — mondja Rickert — mint egy névtelen, általános, személytelen tudat, az egyetlen, mely sohasem lehet tárggyá, tudattartalommá». Az előbbi alanyokat úgy nyertük, hogy a meglevő alanyfogalomból egy részt lefoglaltunk tárgynak; ez a folyamat folytatható egy darabig, míg végre elérkezünk ahhoz az alanyhoz, mely sohasem válhatik tárggyá. Ez az ismeretelméleti alany, mely, mint Rickert maga is megvallja, nem valóságos létező, hanem csak «határfogalonr>, azaz asbtractio, melyet tisztán ismeretelméleti célok elérésére alkotott szerzője. A szükség,, mely őt ennek a fogalomnak megalakítására ösztönözte, abból a gondolatból táplálkozott, hogy az ismerés lényegéhez tartozik valamely alanyra való vonatkozás, valamely alanyhoz való tartozás. Felbukkan előttünk új alakban az apriori, most már egészen nyiltan egy gyűjtőhelyre összefoglalva, megjelenik előttünk az apriori elveknek igazi metaphysikai összege a mindenki felett lebegő ismeretelméleti alany alakjában. S hogy valóban oly Ígéretekkel lép is fel, mint a vérbeli kanti apriori, annak bizonyítéka az, hogy «tőle függenek a létező dolgok». De mindjárt itt súlyos nehézsége támad annak, ki megszokta ezeket a rendszereket biráló szemmel nézni: hogyan függenek, az ismeretelméleti alanytól a tárgyak, a valóságos dolgok, mikor ez az alany a szerző szerint nem valóság, hanem csak fogalom, azaz abstractum, melyet önkényesen eszelt ki ismeretelméleti célokból? Más kantiánusok azon meggyőződésből indulnak ki, hogy azok az alapelvek, melyeket ők Kanttal az apriori fogalmában egyesítenek, nem képzelődés, önkényes fogalomalkotás eredményei, nem fictiók, hanem a dolgokból szükségképen következő, a világ elfogulatlan szemléletéből leszűrődő elvek s valóban alapjai az ismeretvilágnak. Ezzel szemben Rickert maga bevallja, hogy «ismeretelméleti alanya» nem egyéb fíctiónál, talán hasznos, de nem a valóságot kifejező feltevésnél. Hogyan gondoljuk el, hogy ettől «függ» a valóság, mint Rickert róla biztosít bennünket? Azután: ezzel még nem merültek ki nehézségeink; rá kell ugyanis mutatni arra, hogy magában a fogalom belső megalkotásában is fordul elő ellenmondás. Az ismeretelméleti alany fogalmához tartozik Rickert-nél az, hogy sohasem válhatik ismerettárggyá. De akkor hogyan szólhat róla a szerző, hogyan gondolkodhatunk róla mi, ha egyáltalán nem léphet ki
