Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
rázza, követelhet számukra valamely «helyet», hol ezek lábukat megvessék s ahonnan származhassanak. Valóban így is beszél a marburgi iskola s elutasítja az érvények összefüggésének bármely metaphysikai vagy psychologiai lokalizálását. Náluk a «rendszer» fogalma a végső gondolat, ennél tovább menni szerintük nem lehetséges, a rendszerösszefüggés helyét vagy eredetét kutatni annyi volna, mint a miértnek a miértjét kutatni, ami értelmetlenség. Az érvények rendszerösszefüggése áll és uralkodik, benne élünk és mozgunk, kell több ennél? Ez az állásfoglalás azonban csak az egyik lehetőség s maga Kant nem így gondolkodott. Kantban oly erős a hajlandóság arra, hogy az apriorikat valahová elhelyezze, hogy nemcsak az elméleti ész vizsgálatánál vezet be egy ily fogalmat, mely az apriorik helyét jelöli (ez az általános tudat), hanem ugyancsak itt felmerül nála még az «intuitiv értelem» is, ez egyelőre csak feltevésképen, nem végérvényesen, ugyanígy az «intellectus archetypus» ; azután, hogy a praktikus ész apriori elveit elhelyezhesse, a «Kritik der Urteilskraft»-ban végső alapul «az emberiség érzékfeletti alapjára» (das übersinnliche Substrat der Menschheit) utal. Ezek azok a források, honnan a különféle apriorik erednek ; az emberi tudat Kant gondolatai szerint az apriori-érvényességnek, mondjuk, «lelőhelye», az általános tudat, az intuitiv értelem s az érzékfeletti substratum pedig igazi «hazájuk». Persze Kantnál nem így van kifejezve az általános tudatnak a szerepe, ő minden erejét megfeszíti, hogy az általános tudat se metaphysikai, se lelki létezésnek ne tűnjék fel, a szó empirikus értelmében (egy kis jóakarattal értelmezhetjük Kantot ilyképen); de bizonyos az, hogy épen ezzel a magyarázattal, vagyis hogy az ontologiai és tudati lét minden formáját tagadja Kant az általános tudatról, igazi kérdés elé állít bennünket, melyet egyáltalán nem old meg. Épen mikor az általános tudat fogalmához érkezünk vele, mikor azt látjuk, hogy kell az érvényességek számára egy ily intelligibilis helyet felvennünk, érteti meg velünk Kant azt, hogy ezen aztán semmi meghatározottat nem érthetünk. Hogy mi az az általános tudat, melyben az érvényességek valójában egybetömörítve lakoznak, azzal Kant adósunk marad. Ha úgy gondolkodunk, — s nézetünk szerint ez áll közelebb az igazsághoz — hogy Kantban itt felülkerekedett a metaphysikus a kritikus bölcselőn, akkor az általános tudat nem lesz más, mint akár Berkeley «Istene», kiben mindent látunk, akár Hegel «Istene», kiben minden létező és érvényesség egyesül; s így azt látjuk, hogy az általános tudat s az
