Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
az önmagában való, vagyis tárgyi érvény a mai logika egyik legnagyobb kérdésévé, annak oka az, hogy bölcselőink nem tudnak szabatos feleletet adni arra a kérdésre, hogy honnan származnak, ezek a tárgyi érvényességek ? Mert nem eredhetnek az egyéni, határolt tudatból, egyáltalában nem lehetnek alanyi productumok. És arra sem kapunk náluk világos feleletet, miképen lépnek ezek az objektiv érvényességek viszonyba az egyéni ismerő lélekkel ? Tudvalevőleg már Kant foglalkozott eme kérdésekkel s foglalkozás közben alkotta meg leghomályosabb fogalmainak egyikét : «a transscendentalis apperceptiot», melyhez aztán kiegészítőlég járult a «Bewusstsein überhaupt» fogalma. Ezekkel a következő fejezetünk foglalkozik. Az önmagában való érvénynek vizsgálatánál azonban egy dolog okvetetlenül meg fogja lepni a scholastikus bölcseletben jártas olvasót s ez az, hogy az önmagában való érvény gondolata egyáltalában nem új, hanem oly régi, mint maga az iskolás bölcselet. A scholasztikus bölcselet ismerője nem egyszer csodálkozik el, olvasva a mai legújabb bölcseleti rendszereket, hogy mennyi akaratlanul is skolasztikus kérdést vet fel magának épen az a bölcselet, mely legfőbb diadalai közé épen azt számítja, hogy a scholaszticzismusnak egyszer s mindenkorra véget vetett, Ily scholasztikum csergedezik a neokantianismus ereiben akkor, mikor az önmagában való érvényt a legújabb bölcselet egyik legfőbb kérdésének jellegzi. Ez a gondolat ugyanis már megtalálható a középkor nagy elméleti rendszereiben, ezeknek különösen azon fejezeteiben, melyek a «possibile»-ről szólanak. A mit a régi gondolkodás «ens possibile»-nek,vagyis lehetséges létezőnek mondott, majdnem ugyanazt érti a modern bölcselet akkor, mikor érvényről s különösen, mikor önmagában való érvényességről beszél. Azok az állítmány ok, melyekkel az érvényt jellemzik, alkalmazást nyernek a scholasztikus szerzők possibile-elméleténél. Állításunk megerősítésére egy újabb szerzőt fogunk a következőkben ismertetni, ki szorosan ragaszkodik a skolasztikus bölcseletnek ahhoz az irányához, melyet szerzőjéről, Aquinói Szent Tamásról thomismusnak szoktak nevezni. Gredt rendszeres bölcseleti művének második kötete foglalkozik a lehetséges lét elméletével. 2 5 Azt olvassuk itt először, hogy az ens vagy «actualis», vagy «possibilis» lehet. A possibilitas nem egyéb, mint «a létezéshez való hozzárendeltetés», alkalmasság a létezésnek mintegy felvételére (ordo ad esse, seu aptitudo ad suscipiendam exsistentiam). A belső lehetségesség nem függ a mi értelmünktől
