Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez

belehelyezi. Máskép örökké űr marad a logikai a priorik és a valóság színes világa között. Kérdés tehát, hogy Lotze miképen oldja meg ezt a problémát, az érvényfogalom valóságos crux-át? A másik kérdés ezzel az elsővel, melyet így alakíthatunk: tiszta logikum-e az érvény, vagy pedig egyszersmind reális, voltaképen azonos : mi a viszony a lét és az érvény fogalmai között ? Ha ez utóbbi szempontból vesszük vizsgálat alá Lotze elméletét, mind a két kérdésre megadtuk a feleletet. Lotze mereven elválasztja egymástól a létet és az érvényességet. A lét (Sein) nem érvény és az érvény nem létező. Mindjárt e tétel értelmezésénél nagy nehézségekbe ütközünk. Az érvényre ugyanis a mondott tétel első értelme szerint a lét állítmányait nem lehet alkalmazni. Eszerint az érvényre azt kell mondanunk, hogy — «nincs»? A logikának egyik alapelve szerint minden dolog vagy van, vagy nincs; egy harmadik lehetőség nem gondolható el (hogy az érvény «potentia»-e vagy «possibile», azzal később fogunk foglalkozni). Elfogadhatjuk-e a létnek és az érvénynek ily értelmű merev szembeállítását? Nyilvánvaló, hogy sem Platon, kit Lotze értelmez, sem maga Lotze az érvénnyel nem akarja a teljes «semmit» jelezni : az érvény fogalma náluk nagyon is tartalmas valamit jelöl, habár ez a «valami» sem nem psychikai, sem nem physikai létező. De létezőnek kell lennie, mert az érvény az ítéletekben nyilvánul, az érvény az igazság s az igazságok kapcsolata, rendje, összefüggése : mindezek léteznek valamiképen, ha nem is úgy, mint az anyagi vagy a tudati tények, de mégis csak vannailenniök kell. Mi tehát az értelme a lét és az érvény szembeállításának ? A kibontakozást Lotze létfogalma adja meg. Létezni Lotze szerint nem más, mint «in Beziehungen stehen».

17 Az létezik bölcselőnk szerint, a mi valamiféle vonatkozásban áll — mivel? — a többi létezőkkel. A semmi Lotze szerint nem egyéb, mint a teljes vonatkozásnélküliség. A mi sehol, sehogyan, semmi időben nem létezik, a mi semmiféle vonatkozásba sem lép térrel, idővel, felfogásunkkal stb., az a teljes semmi; a mi nem szövődik bele sehogyan sem a dolgok, a világ hálózatába, arról mondjuk ki azt, hogy «semmi», hogy «nem létezik». Az egyes dolog léte ennélfogva nem más, mint résztvevés más dolgok létében. Ez a sajátos és szükkörű létfogalom adja meg nekünk a magyarázatot ahhoz, ahogyan Lotze a létet és az érvényt egymással szembeállítja. A mit azonban Lotze létnek nevez, az voltaképen nem a lét fogalma, hanem a létezésé. Lotze összeejti az ens fogalmát a sokkal szűkebbkörű exsistentia fogalmával. Pedig a kettő egymástól lényegesen