Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
dolkodásban van megalapozva». «Az érvény szó helyett teljes joggal használhatnék a következő kifejezéseket: .értelem' — t. i. egy szónak, gondolatnak fogalmi tartalma, — .tartalom 4, jelentés', igazolás', ,megalapozás', ,alapvetés' stb.» Csupa logikai kifejezés, melyek szerzőnk irányát, gondolatmenetét nyomatékosan kidomborítják. Minthogy a logicizálás oly nagy méreteket ölt a neokantiánusoknál, hogy más érvény nem marad meg náluk, mint a logikai, a többi pedig mind ebbe szívódik föl, szükségesnek látszik, hogy a logikai érvény mivoltát a magunk szempontjából is kifejtsük. Mert midőn az érvénynek realistikus fogalmát értekezésünk elején röviden megvilágítottuk, kifejezetten rámutattunk arra, hogy elismerünk logikai érvényességet is, a mi egyébként a legtermészetesebb dolog, csak azt kellett tagadásba vennünk, hogy az érvényességek egyedül logikai valamik. Hogy tehát álláspontunk minél világosabban álljon az olvasó előtt, röviden elmondjuk, mit értünk logikai érvényen, mik ennek a sajátosságai, hogyan alkothatjuk meg magunknak a logikai érvény fogalmát s mit jelent ez ? Induljunk ki abból a kérdésből, hogy miképen jutunk a logikai érvény fogalmára? Ha egy Ítéletet kimondunk, akkor ebben az Ítéletben több mozzanatot lehet megkülönböztetni: a) az Ítéletnek szóbeli kifejezését, a mondatot; b) ha ettől, mint az ítélet lényegére nézve mellékes körülménytől eltekintünk, megmarad annyi, hogy ezt az Ítéletet én gondolom, azaz az ítélet tudatosul, tudatos valami ; c) ettől ismét különbözik az ítéletnek tiszta gondolattartalma, értelme. Ha most csak ezt a legutóbbi mozzanatot vesszük figyelembe s minden létezési (exsistentia-) viszonytól szándékosan elfordítjuk a tekintetünket, akkor nem marad más hátra az ítéletből, mint a tiszta értelem, a fogalomnak puszta logikai jelentése. Erre nem azt szoktuk mondani, hogy létezik — hiszen szándékosan elvonatkoztunk minden empirikus létezési mozzanattól — hanem azt, hogy «érvényes». Az érvény ennélfogva, melyhez jutottunk, nem psvchikum és nem is physikum; nem időbeli valóság, hanem «időtlen», «időfeletti» valami, azaz logikum. E gondolati tartalom azonban nem minden esetben nyeri el az érvény nevet és dignitást, hanem csak bizonyos kedvező esetekben. Ezek a kedvező esetek csak akkor állanak elő, ha a gondolat úgy lép fel, mint normativ erő: «(a gondolat vagy Ítélet logikai tartalma) wird als Gelten bezeichnet und besteht darin, dass der Sinninhalt der Begriffe und Urteile den sich auf ihn beziehenden intentionalen
