Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
tekinthetők a logikai idealismus végső állomásának. Mikor egy rendszer megnyeri a maga klasszikus alakját, arra tanít a bölcselet történelme, hogy akkor egyszersmind meg kell kezdődnie az illető rendszer hanyatlásának is. S csakugyan, az éleselméjű Külpe, a legújabb kor egyik vatese, a neokantianismus határmesgyéjén állva, kimondja a jövő philosophiának a jelszavát: vissza a realismushoz! Nagy művében («Die Realisierung») s másutt is kimondja, hogy a jövő gondolkodásának főkérdése épen a realitás lesz. A jövő az érvényfogalomnak is vissza fogja adni azt, a mit tőle a neokantianismus elvett: a logikai léttől független, egészséges realitást. 3. Hogy azonban a mondottak megerősítésére a koronatanú se hiányozzék, röviden vonultassuk el szemünk előtt Windelband érvényelméletét. 1 0 Mint láttuk, a neokantianismus a priori érvényfogalmában kereszteződik ennek az általános irányzatnak néhány legfőbb alapfogalma: a formalismus, az idealismus, a rendszerösszefüggés. És ámbár Windelband nem tartozik a marburgiakhoz, vagyis azon irányhoz, mely legtávolabb áll a realismustól, hanem az enyhébb badeni felfogás híve, mégis klasszikus tisztaságban domborodnak ki őnála is a neokantianismus alapmotívumai az érvény megfogalmazásában. Windelband az érvény fogalmában a következő jegyeket egyesíti: az érvény: a létezők között fennálló vonatkozások és összefüggések foglalata («Inbegriff der Zusammenhänge und Beziehungen, die zwischen den Seienden stattfinden»), Majd kiemeli azt a mozzanatot, mely bennünket most különösen érdekel : a lét és érvény között a tartalom és forma vonatkozása áll fenn. Az érvényességek tehát nem egyebek, mint a logikai formák a priori-rendszere; ebbe a rendszerbe lépnek be a létezés adatai, a dolgok (Kant ezt úgy mondaná: a magánvaló dolgok, a «Dinge an sich»), mint a kereteket megtöltő tartalom (a priorismus, formalismus). E két elemnek egyesítésével — az a priorismus és formalismuséval — Windelband az érvény fogalmát tisztán logikaivá tette, a metaphysikai érvényességeket megfosztotta eredeti reális jelentésüktől, vagyis átcsúszott (nagyon öntudatosan !) a realismus álláspontjáról az idealismuséra. Hasonló idézetek volnának meríthetők a marburgi Cohenből, vagy Natorpból ; rövidség okáért azonban csak egyik legújabb tanítványukat, Liebert Arthurt hozzuk itt fel, kinek könyvében 1 1 a legújabb álláspontok jutnak szóhoz. Egy-két helyen világosan szól: «Minden érvényesség a gonA pannonhalmi föapáts. föisk. évkönyve. 13
