Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
dolgozásában» áll, vagyis abban, hogy a tapasztalás és a közönséges ész gondolatait philosophiai tökéletességűekké csiszoljuk és őket mélyítsük, akkor az «érvény» fogalmánál is e szónak közönséges használatából kell kiindulnunk. Mi az «érvény» szónak közönséges használata? A nyelv, melyben a «józan ész» metaphysikája van elraktározva, gyakran használ ily kifejezéseket: «ez a törvény már nincs érvényben» ; «az erkölcsi törvénynek feltétlenül érvényesülnie kell» ; «a természettörvények mindenütt érvényesek» ; «a mathematika igazságai absolut érvényességűek» ; sajnálkozunk, ha valamely nagy tehetség nem bír «érvényesülni», s. í. t. Ha ezeket a kifejezéseket vizsgáljuk és kutatjuk a bennük rejlő közös elemet, akkor könnyen megnyerhetjük az érvény fogalmának első jegyét: ez bizonyos viszonylatban (relatio) áll. Az érvény fogalmában a viszony jegye elemzőleg (analytikusan) benne van. A felhozott példák alapján az érvény nem más, mint két dolognak egymáshoz való viszonya. Mikor az erkölcsi törvények érvényességéről beszélünk, ezen azt értjük, hogy bizonyos viszony áll fenn ezen törvények és az emberi cselekedetek sokasága között; hogy miben áll ez a viszony, a viszonyok, relatiók milyen sajátos osztályába tartozik az érvény, azt majd később kutatjuk; egyelőre annyi bizonyosnak látszik, hogy az érvény nem egyéb, mint viszonyfogalom. Ha egy dologról azt mondom: «érvényes», ezzel többet mondottam ki, mint a dolog egyszerű létezését: az érvény a léthez hozzáadott valami. Az érvényesség fogalma akkor keletkezik, ha a dolgot nem önmagában elszigetelten vizsgáljuk, hanem ha más dologgal összefüggésbe hozzuk, ez a viszony bizonyos esetekben az, a mit érvényességnek nevezünk. De csak bizonyos esetekben. Az érvényesség fogalma ugyanis, meg a viszony fogalma nem fedik teljesen egymást, hanem a kettő közül az érvényesség a specifikusabb, szűkebb körű. Nem bármely viszonyt lehet azonosítani az érvénnyel; a viszonyok között lesznek olyanok, melyekre az érvény nevét alkalmazhatjuk s lesznek olyanok is, melyekre ez az elnevezés nem fog állani. Minden érvényesség relatio, de nem minden relatio érvény. A viszony fogalma Aristoteles szerint 6 egyszerűen csak összefüggést mond ki két dolog között, összetartozandóságot, egymásrautaltságot. Pl. ha két színre azt mondom ki, hogy egymáshoz hasonlóak, vagy egymástól különbözőek, akkor viszonyt állapítottam meg közöttük. Ha azonban azt állítom, hogy e hasonlóságnak vagy különböségnek fenn kell állania a két szín között, akkor kimondottam a közöttük fennálló viszonynak érvényességét.