Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
jesen feloldja a logikai formákban, az érvény-apriorikban a tapasztalást, az «adottságot» ; a másik felfogás iparkodik megóvni a tapasztalásnak önálló, tárgyatadó jellegét A tárgyalás folyamán iparkodunk kimutatni azt, hogy egyrészt a logikai absolutismus (Cohen és iskolája) nem birç'a felszívni a tapasztalást, a végletes logicismus nem oldja meg az ismeretproblémát; másrészt, a mi a tapasztalás jogait némileg tiszteletben tartó pártot illeti, a tapasztalás önállóságának elfogadása kivezeti a neokantiánust saját alapfelfogásának kereteiből és ellenállhatatlanul a realismus felé sodorja. A) Az érvény fogalma. 1. Az érvény fogalma a neokantianismusban az a priori logikai alakjával egyesült. Láttuk, hogy azok a tapasztalástól független értelmi formák, melyek összeségét Kant a priori-nak nevezte, az újabb felfogás szerint logikaivá tisztultak. Azt a gondolatot, hogy az a priori elemei ismerésünknek nem psychikai valóságok, hanem fogalmi előfeltételek, ma a neokantiánusok úgy fejezik ki, hogy élesen különböztetnek «élmény» és «érvény» 5 között: vannak logikai alapelvek, ezek egymás között összefüggenek és a «drittes Reich»-et alkotják, ezekkel szemben áll a psychikum világa, az alany lelki folyamatokban lepergő ismerése, ebbe vannak a független érvényességek mintegy beleágyazva, a psychikai világ az ő megjelenésük módja, velejükben azonban ettől teljességgel függetlenek. Még folyik ugyan a küzdelem a psychologismus és logismus között, — az előbbi szerint az ismeret lelki productum, az utóbbi szerint logikai vetület, — a győzelem azonban egyre jobban a logismus pártján van s ennek csak örülhetünk, mert a logismus közelebb hoz bennünket a tárgyias, a teljesen objektiv ismeretelmélethez, míg a psychologismusnak okvetetlenül kételkedés és relativismus a következménye. Az érvény és élmény közötti harc jelenleg a logikának legfontosabb kérdései közé tartozik. Ezt az érvény-fogalmat akarjuk a következőkben vizsgálat alá venni. Alkossuk meg először az érvénynek a fogalmát szabadon, önállóan, függetlenül a kanti gondolatoktól. Ha ezt a fogalmat megnyertük, könnyű lesz összehasonlítani a neokantiánusok érvényfogalmával s az összehasonlítás megkönnyíti számunkra a kritikát. Ha a herbarti szó szerint a philosophia feladata a «fogalmak fel-
