Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
magyarázata a neokantiánusoknál nagy fejlődésen esett keresztül; ennek az útnak az első állomása a psychologismus és anthropologismus, a végső állomása pedig a badeni és marburgi iskola, melyek világosan látják az «ismeretelmélet két útját» és a legtisztább logicismusban végződnek, melyet a philosophia valaha megért. Minden létnek és gondolatnak alapelvei összegeződnek ebben a kifejezésben: «a priori» s ez az a priori egy «harmadik országot» («drittes Reich», Husserl kifejezése) alkot szemben a physikai és psychikai jelenségek világával. A valóság összege ezen felfogás szerint mintegy három rétegre oszlik: az első a physikai lét országa, a második a lelki (tudatos) lété, a harmadik az önmagukban érvényes és a másik kettőnek alapul szolgáló tiszta logikumok birodalma. A logikai elvek adják meg a másik kettőnek a «strukturális» összefüggést : hogy mi a valóságos «tárgy», azt logikai meghatározás dönti el s a psychikai tények meghatározása is logikai alapfeltételektől függ. Mind az ontologiai tárgy, mind a psychikai összefüggések oly végső alapelvektől függenek, melyek ezen tudományok kereteit meghaladják s így összeségükben a logikai a priorit teszik. Kant «kopernikusi fordulata» épen abban áll a neokantiánusok szerint, hogy ezektől, a minden létnek és gondolkodásnak a priorikus alapelveitől tett függővé mindent, létet és történést, psychikumot és physikumot, logikát és metaphysikát. A neokantianismus egyik fő fejlődési irányvonala tehát az a priori fogalmából indul ki. Emellett azonban a kanti gondolat- tömegnek más pontjairól is indulnak ki a fejlődésnek sugarai; ilyen pl. az, amely, ugyancsak a transscendentalis módszer vezérlete alatt, nem a mathematika, hanem a történeti tudományok végső alapjait keresi. Ez az irány Windelband és Rickert «kulturphilosophiája». Ismét egy másik góczpontja a kanti bölcseletnek a rnetaphysika lehetőségének kérdése; ebből a pontból is indultak ki a továbbfejlesztésnek kísérletei, eredményül hozva a metaphysika újabb felfogását (Volkelt, Riehl). Egyéb irányait a neokantianismusnak most nem említjük, jóllehet igen fontos kérdésekről tárgyalnak; azt hisszük ugyanis, hogy mindezen problémáknál fontosabb épen annak a sorsa, melyet az imént kísértünk figyelemmel : az a priori fogalmáé. Ennek miként való felfogása dönt azokban a kérdésekben is, melyek a neokantianismus más területein is felbukkannak. Az a priori fogalma, mondhatjuk, igazi középponti fogalom itt s azért ezt tesszük a következőkben vizsgálódásunk tárgyává. Az a prioriból azonban még három más probléma is 12*
