Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
Érthető ebből, hogy nagyon eltérően magyarázták s Liebmann magyarázata, mely a neokantianismusnak, hogy úgy mondjuk, első geologiai rétege, megrekedt az anthropologismusban. Kant az érzékiség és értelem a priorikus formáit (tér, idő, kategóriák) hol psychologiai módon fogja fel, a tudatba («Gemüt») helyezve őket, hol pedig óva int attól, hogy e formákat akár psychologiai, kész, velünk született adatoknak fogjuk fel, akár a tudat felett lebegő metaphysikai entitásoknak s utal ezeknek tiszta logikum voltára, tiszta «érvényességeknek» fogja fel őket. Liebmann e kuszált és homályos gondolatmenetet megtisztította azoktól a vonásoktól, melyeket a jelenlegi újkantiánusok épen az egyedül helyeseknek fognak fel Kantnál: a logikai és metaphysikai vonásoktól s eredményül a psychologismust, vagy anthropologismust nyerte. — Hogy minél világosabban láthassuk azt a helyet, melyet a neokantianismus ezen első problémája, az a priori elfoglal Kant rendszerében, röviden egybefoglaljuk magának a kanti philosophiának alapvető gondolatait, ezúttal arra törekedve, hogy e rendszer képe minél világosabban és egyszerűbben előttünk álljon. Kant három kérdést vet fel s három kérdésre ad feleletet. Ez a három kérdés a következő: Hogyan keletkezik (jő létre) az ismeret? — Hol érvényes az ismeret? — Mik az ismeret határai? — Az a priori fogalma az első kérdésre adott válasznak a sarkpontja. Minden valódi ismerés Kant szerint két tényezőnek egyesítéséből keletkezik (áll). Ez a két tényező oly viszonyban van egymással, hogy az egyik az ismeret formája, a másik az ismeret anyaga, vagy tartalma. Az ismeret formai eleme a priori, tartalmi eleme a posteriori. Az ismeretek anyaga nincs bennem, az ismerő alanyban, hanem úgy adódik nekem, vagyis a posteriori, szemben az ismeretek formáival, melyek nem az anyagban rejlenek, hanem én, az alany teszem mintegy hozzá az ismeretek anyagi valóságához. A magánvalók, a dolgok illetnek engem; ez illetéseiket én bizonyos kapcsolatokba hozom, rendezem: ezek a kapcsolási formák pl. a tér, az idő, a kauzalitás, általában a kategóriák. Ezek a formák nem származhatnak a tapasztalásból, ellenkezőleg, minden tapasztalást megelőznek, a tapasztalásnak előzetes feltételei. Minden érzetet, pl. egy színnek, vagy hangnak a képét azonnal térben és időben fogom fel ; tehát a tér és idő megelőzik a tapasztalást, ennek a priori feltételei. Ami a tapasztalásnak előzetes feltétele, azt nem lehet a tapasztalásból leszármaztatni: Ez az a priorinak fogalmazása Kantnál. A második kérdésre adott felelet is egy nagyon fontos fogalmat vezet be: a jelenség
