Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
Kritikai jegyzetek az ujkantianismus történetéhez, Irta : Dr. Várkonyi Hildebrand. A múlt század második felében jut Kant rendszere újabb s az eddigitől teljesen eltérő jellegű uralomra. Kant rendszere, mondhatjuk, igazában csak egyszer vesztette el uralkodó hatalmát a német philosophián : ez a kor a XIX. század közepe volt, mikor nemcsak a kanti bölcselet, hanem egyáltalában minden bölcseleti gondolat elvesztette hitelét a nagy közönség előtt és a tudósok világában; ez a kor a természettudományok kora volt, melyben legfeljebb csak egy bölcseleti irány érvényesülhetett: az anyagelvűség. De ez a bölcselet is olyannyira durva és szellemtelen volt, hogy alig nevezhető philosophiának. Mikor tehát az anyagelvűség jutott uralomra, akkor Kant rendszere is homályba merült;: egyébként azonban mind e századközépi ochlokratia előtt, mind utána, újra fellendül és virágzik a bölcselet, az a bölcselet, melyet a német gondolkodás Kant óta egyedül tart annak: Kant philosophiája. A kanti rendszer posthumus- történetében tehát két nagy kort lehet megkülönböztetni: a nagy, önálló, «lángelméjű» rendszerek korát (Fichte, Schelling, Hegel); ezek a rendszerek, Kant gondolataiból csírázva, mintegy példák gyanánt szolgáltak arra, hogyan lehet Kant rendszerét, bizonyos alapeleméből a végső következtetéseket levonva, ad absurdum vinni. Mikor a kísérlet megtörtént, pillanatnyi csend állott be: ez a csend volt az anyagelvűség uralma. Azonban az anyagelvűségnek is egyszer vissza kellett vonulnia a színpadról, hol olyan sokáig illetéktelenül szerepelt; s ekkor, a tér újra szabad lévén, a német gondolkodás visszatért ahhoz a forráshoz, melyből oly hosszú időn át merített: a kanti philosophiához. A mult század 60-as éveitől Kant rendszerének második újjászületése, renaissance-a kezdődik. A kanti rendszernek ez az új uralma azonban tetemesen különbözik a századeleji egyeduralomtól. Az elmék már okultak a nagy rendszerek tragikus sorsán és levonták e sorsból a szükséges következtetéseket. Mindenki érzi, hogy Hegel, vagy Fichte rendszere a
