Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Uriás pannonhalmi apát levelei a tatárjárás idejéből

sok ezer keresztény élet árán ne kerüljön ily fontos hely a szultán hatalmába s így az élelemhiány miatt egyébként nehezen működő török sereg tizenhat napi ostrom után a vár alól elvonult.

1 Pedig az ostromlott város őrsége már lemondott a reményről, hogy a várat fönntarthatja s már azt határozták, hogy, ha három nap alatt nem érkezik segítség, kirohanással próbálják meg a menekülést. Azonban a basa előbb elvonult Ecsed felé. «Mi is oda Ecsed alá menénk, ki nyergetlen lovon, ki fék nélkül valón, írja az ostromot végig szenvedett vitézek egyike, ki egyéb szerszám nélkül, ki penig gyalog, mert elégtek vala affélék».

2 A magyarországi harczok színhelyét 1563-ban módja lett volna Moldvával fölcserélni, a mennyiben az erősen szorongatott Heraklides kérte, siessen sereggel hozzá és ő, miként a múltban nem volt, a jelenben sem lesz iránta hálátlan,

3 azonban Székelyt, a kinek ebben az évben sikerült a zemplénmegyei Batthyánra Bocskay Miklóssal és Nagytárkányi Jánossal a leleszi konvent előtt megegyezni s a birtok felét magának biztosítani,

4 itthon tartotta az 1563-i koronázó országgyűlés, a melyen eddigi szolgálatainak megjutalmazása is föl volt véve az ünnepségek sorába. A koronázás ünnepélye a szokott diszes ünnepségek között folyt le. Befejezőleg Miksa, az új király lovaggá ütötte azokat, a kik a harczok közepette vitézségökkel kitűntek. Ezek közt volt Székely Antal is. Az országgyűlésen azonban Székely erőszakoskodásairól is szó esett. A Tisza mellékén levő megyék súlyos vádakat emeltek ellene s erőszakoskodásait, foglalásait keserves panaszok közt emlegették. Székely részben tagadta a vádakat, részben pedig azzal iparkodott őket megkerülni, hogy támadó foglalásai oly férfiak ellen irányultak, a kik Ferdinánd király zászlai alól hűtlenül az erdélyi fejedelemhez pártoltak. Miksa, ismerve és méltányolva Székely érde1 Forgách, id. m. 234—237. 1. és Forgáeh Simon jegyzete u. ott 235—236. 1. Tévedés Sieglernél, Chronologiae rerum Hungar. lib. II. cap. 2., hogy azt mondja, Székely a várban volt : Szakmar a bassa Budensi et bego Temesvariensi et copiis Joannis II. die XXV. Április obsidione cingitur, intus incluso Melchiore Balassa, Antonia Székeli, Francisco Zav et Dominico Dobó. Bél: Adparatus ad históriám Hungáriáé, 86—87. 2 Forgách, id. m. 237. 1. és Istvánffy, id. m. 255—256. 1., Óváry, id. m. II. 155. 1. 3 Istvánffy, id. m. 263. 1. 4 Keszthelyi Festetich-levéltár, fasc. 84. nr. 41.