Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Uriás pannonhalmi apát levelei a tatárjárás idejéből

A kis sereg Ungvárból Munkácson át november első hetében Vörös-Oroszországba (keleti Galicziába) ment- Ámbár útjokban lengyel részről akadályra találtak, két kisebb harczczal kierőszakolták az utat s egy városhoz értek Moldva határán, a melyet egy kortárs Estepnicnek nevez. A despota kezd aggságoskodni, mert reménye ellenére senki sem csatlakozik hozzá. Székely és Laszky mintegy portyázva előhaladván, győznek ugyan, de Beraklidesnek egy belső cselédje az ellenséghez szökve elárulta a despota seregének kis erejét s Heraklides ettől annyira megijedt, hogy vissza készült vonulni. Székely Antal ellenezte ezt a tervet. «Nem lehet másban reménységünk, úgymond, mint a támadásban. Hátunk mögött állanak a ruthenok, megszálltak minden utat; azután, ha Lengyelország felé vissza lehet is vonulni, semmi kilátás nincs rá, hogy a sereget szaporítsuk, hiszen jóformán a meglevőt sem tudjuk már élelmezni». Székely tanácsára előrenyomultak. Székely jár elől s midőn Heraklides a Dniesteren átkelt, már vezérének újabb győzelméről értesült. Sietett utána. A Sucsavánál találkoznak, a hol Sándor fejedelem is táborozott. A két sereg között volt a folyó, a melynek hídját Heraklides serege ejtette hatalmába. Székely azon intelemmel, hogy csak a győzelmes harczban lehet reménységök, megindítja a sereget, a mely a folyó túlsó partján két szárnyra oszlott. Az elsőt, a mely burgund zsoldosokból s nehéz fegyverzetűekből állott és a Balog István vezette gyalogságból, maga Székely vitte a harczba. Ez keresztül töré az ellenség derékhadát úgy, hogy a kissé megkésve bontakozó másik szárny, a melyen a despota és Laszky parancsoltak, könnyű munkára, a már megzavart ellenséges csatarend teljes szétverésére érkezett meg. Sándor fejedelem már nem tudta csatarendbe hozni seregét, hanem a körülötte levő csapattal harczolt, de Székelynek sikerült hátba fogni s teljesen leverni. Az ellenség megfut, Székely tovább űzi s a zászlókat, az összes ágyúkat hatalmába keríti. Kétezer veszett el Sándor hadából a csatában s futásban sem sokkal kevesebbet ért utói a halál. A despota, állítólag, mindössze száz embert veszített. Egy újabb győzelem Sucsava várát is Heraklides kezébe juttatta. Sándor fejedelem a vesztett csaták után a Pruthnál szedte össze futó hadának maradványait s török, tatár segélyhadakkal 28.000 főre emelte csapatai számát, a melylyel szemben a despota kegyelemhirdetéssel s Ígéretekkel csak 16.000 embert tudott zászlója alá csalni. Sándor a Pruthnál ütött tábort s áthidalva összeköt-