Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Sörös Pongrácz: Uriás pannonhalmi apát levelei a tatárjárás idejéből
Telekessy erre a hirre üzenetet küldött a Ferdinándhoz pártolt Bebek Györgyhöz, hogy iparkodjék velők egyesülni s ezután megindították a sereget a török ellen, a ki zsákmánynyal terhelten épen visszavonulóban volt. «Találtuk, írja Forgách Simon, Bebeket elől többvei két mérföldnél Kazához és együtt mentőnk a viadalra (1558 október 13-án); még penig az útba elvégeztük, mint ütközzenek a seregek és hogy senki eleven rabot ne fogjon, mig a viadal el nem .válik és hogy a nyereség köz legyen... Nap enyészet előtt két órával kezdetett el szép tiszta időbe a viadal ; de hogy egybe indolánk, akkor egy kis felhőből egy zápor esőeske indola reánk, ki ismég hertelenséggel elmulék. Az előljáró csapatot, kiben Székely Antal volt és Szalay Ferencz fő, igen verik a törökök». Ennek az volt az oka, hogy mikor a török a magyar csapatokat Kazánál meglátta, «le kezdé vala vágni a rabokat; félesztendős gyermekeket is láttam, mondja Forgách, kiket ketté vágtak, kinek kezét vagy lábát vágták el, szép leányokat, gyerekeket. Kit mi látván, izenénk az első járóknak, hogy siessenek rájok mennie; abból egy kis vétek esék, mert távolban esének a seregek egymáshoz, hogysem mint idejekorán egyik a másik után az ellenségre reá öklelhetett volna és egymásnak segítségével lehettek volna». A távolság miatt a Bebek vezette második csapat is nehezen áll, midőn Telekessy s Forgách is harczba vitték zászlajokat és «Isten segítségével megverék, megfutamtaták a töreket». «A viadal elvégződvén, azontúl éjszaka lön és oly setétség, hogy sehova nem láttuk űzni őket, hanem Putnokra térénk és ott szállá meg a mi hadunk». Másnap azonban megindíták a tábort Jánok felé és újból sikerült nekik egy kis török csapatot szétverve zsákmányt szerezni. A futó török azonban elmenekült, mert «immár megértettük vala, folytatja Forgách, hogy Rimaszombatnál a bég Velicsán, a kikkel lehetett, öszvegytilt; nem merénk tehát tovább űzni őket, mert mind magunk, mind lovaink elfáradtunk vala. Az szegén, rabok, kiket elszabadítánk, térden állva köszönék meg. Sokat a nemes asszonyokba és leányokba, apró gyermekekbe lovaink hátán vittünk Putnokig». Innen a sereg már nem bocsátkozott új harczokba, hanem a vezérekkel még októberben visszavonult Kassára. 1 Valami hosszú pihenőt nem tarthattak a vitézek, mivel a még 1 L. Forgáek Simonról irt dolgozatom, 11—13. 1., v. ö. Katona, id. m. -XX11L. 84—86. 1.
