Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Palatin Gergely: A Dx fényhullám absolut hosszának meghatározása üvegrácsokkal

* rekben 20° C mellett s végre az utolsó (IV.) oszlop a megismételt összehasonlítások közepes eltérését mikronokban (|J.) adja: 1 II m iy I II m IV 1 6817 42-04882 + 0-29 6 27561 53-00855 + 131 2 8308 51-23747 + 0-65 7 28081 54-01360 + 1-45 3 8521 52-56107 + 1-53 8 35359 41-53166 + 0-96 4 9160 56-48047 + 2-23 9 45370 53-11850 + 1-00 5 23791 45-74944 + 0-65 10 47074 55-10220 + 1-65 Szem előtt tartva, hogy «w + 1» karczolatnak csak «w» intervallum (e) felel meg, mindenik rács hosszát az egygyel kevesbített karczolatok számával kell elosztanunk, hogy a megfelelő rács állandóját nyerjük, így keletkezett a következő számsorozat: 0006 169134 mm. £

6 0*000 192339 mm 0-006 167987 « £7 o-ooo 192356 « 0-006 169864 « o-ooo 117460 « 0-006 166661 « e

9 0-000 117081 « e

5 o-ooo 192305 « s

1

0 o-ooo 117057 « Az elhajlított fényre vonatkozó szögmérések. A szögek mérését e formula: n X = s sin S kívánata szerint a gyengébb rácsoknál az V-ik, IV-ik, III-ik, az erősebbeknél csak az I-ső spectrumban végeztem. Fényforrásul napfény szolgált, melyet az óraszerkezettel biró Silbermann-féle heliostat fémtükre, előbb egy concentráló lencsére s csak azután a collimator hasadékára vetett; ezzel elértem azt, hogy mindig akkora fénynyaláb esett a rácsra, a mekkora a collimator tárgylencséje (42 mm. 0) s elértem egyszersmind azt is, hogy az interferentia tüneményének létrehozatalára a rács osztásvonalainak legnagyobb része közreműködött. Repetitióra lévén berendezve a nagy spectrogoniometer, azt igénybe is vettem, úgy hogy, ha lehetett, az egyes szögmérési sorozatot az egész kör kerületére kiterjesztettem. Sajnos, hogy azt kell írnom : ha lehetett ; mert előfordult nem egyszer az az eset. hogy a limbuson álló mikroskóptartó lábak (4 pár) a közöttük lenyúló