Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Palatin Gergely: A Dx fényhullám absolut hosszának meghatározása üvegrácsokkal

esetleg hol a kopás és mennyire terjed és ekkor veszem észre, hogy a libella hólyagja csakugyan nem marad egy helyen, hanem, míg a szán a csavar lábától a fejéig előre csúszott, a hólyag ellenkező irányban, többé-kevésbbé hátrafelé mozgott. íme, ez az annyira keresett hibaforrás, mely e szerint abban áll, hogy a szán fölső lapja is, mely kezdetben— mondjuk— vízszintes volt, elcsúsztatás közben a vízszintestől eltérve, lassan lekonyult s ennélfogva a fönnebb említett második mérésnél a ráhelyezett mikroskóp optikai tengelye a függőleges iránytól eltérve, szintén hátrafelé fordult. így nagyon is érthető, mért lett a második mérésnél a kezdő és végső leolvasás közé eső távolság mindig rövidebb. A két mérés között való különbséget az ábrák eléggé mutatják. A második mérésnél a mikroskóp mozog, az ötödméter nyugszik (1. 3. ábra) és az utóbbinak az optikai tengely irányába eső részei : ab, bc, cd s i t

v holott az első mérésnél az ötödméter mozog és a mikroskóp marad egy helyben (I. 4. ábra). Az ötödméternek részei, melyek a mikroskóp alatt most elvonulnak a

lb

u b

xc

x, c

xd

x s i t. A rajzban a lekonyulás és a vele járó sülyedés igen nagymértékben van föltüntetve, a valóságban mindkettő oly csekély, hogy a használt nagy gyújtó távolságú s ennélfogva jelentékeny optikai mélységgel biró objectiv az utóbbit alig, de a leolvasás eredménye az előbbit igenis érezteti, különösen akkor, mikor a mikroskóp forgási tengelye (f) és a megmérendő tárgy között való távolság meglehetős nagy. Ezt a dolgot, mely a látszat szerint nem is ide való, azért ( J 3. ábra.