Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Schermann Egyed: A szerzetes rendek exemtiójának kialakulása és a Szent Benedek-Rendnek ú. n. «nullius»-apátságai

*78 MONTECASSINO TÖRTÉNETE I. Montecassino (vagy Monté Cassino), a Szent-Benedek-Rend bölcsője, anyakolostora Délolaszországban, Capua közelében. AJ Sz. Benedek társaival 529. körül érkezett oda Subiacoból s Apollo templomát találta ott. Tertullus római patrícius neki ajándékozta egyebek közt Montecassino vidékét is. Talán ez volt a legközelebbi ok, hogy Sz. Benedek épen ezt a helyet választotta kolostora építésére. Lerombolta a pogány templomot és Ker. Sz. János tiszteletére kis templomot, toursi Sz. Márton tiszteletére pedig kápolnát épített. Tanítványai számára egyúttal lakást is létesített, mely kezdetben torony volt s így a barbárok ellen némi biztosítékot nyújtott. Mialatt tanítványai segélyével megtérítette a még pogány lakosokat, a gyarapodó szerzetesek számára egyúttal Reguláját is megírta. Sz. Benedek életében a keleti gótok háborúja alatt is nyugodtan fejlődhetett intézménye, sőt az arianus Totila király nagy tisztelettel volt iránta. Rendje nemsokára egész Európában elterjedt. Közvetlen utódai alatt is békét élvezett a kolostor egészen a longobárdok betöréséig. 589-ben Zoto, beneventi longobard herczeg egyik éjjel megrohanta a kolostort, kirabolta és lerombolta, mialatt a szerzetesek a Regula eredeti kéziratával, néhány kodexxel, a kenyér és bor mértékével elmenekültek. II. Pelagius pápa Rómában a Laterán közelében lévő Sz. János kolostort adta nekik és ott 130 évig laktak. Csak II. Gergely pápa (715— 31.) biztatására építette föl ismét Petronax apát (f747.) 717-ben vagy 718-ban az ősmonostort és Gisulf beneventi herczeg gazdag adománya folytán a hegy tövében a Salvator kolostort is létesítette, a hol később San Germano városka fejlődött. Zachariás pápa 748-ban 13 érsek és 68 püspök jelenlétében felszentelte az új templomot, megerősítette az apátságnak összes birtokait és visszaadta a Regulának eredeti kéziratát is. Az új kolostorban csakhamar nagy fejlődésnek indult a szerzetes élet, úgyhogy ennek megismerése végett Sz. Bonifácz 747-ben odaküldte Sturmius apátot. Martell Károly fia, Karlmann 747-ben, Rachis longobárd király 749-ben ott szerzetesekké lettek. Nagy Károly ottani látogatásakor 787-ben megerősítette az apátság összes birtokait és nagy kiváltságokban részesítette, sőt az apátot kanczellárjává tette. Gisulfus apát (796—817.) tetemesen nagyobbította és szépítette a székesegyházat s a hegy tövében, S. Germanoban a Salvator basilikát építette. Apollinaris apát alatt azonban (817—28.) megkezdődtek a kolostor szorongattatásai a szomszédos nemesek, főleg pedig a beneventi herczegek részéről, majd pedig 842-ben a saracenok kezdték* fosztogatni, sőt 883-ban