Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Schermann Egyed: A szerzetes rendek exemtiójának kialakulása és a Szent Benedek-Rendnek ú. n. «nullius»-apátságai

71 A SZERZETES KENDEK EXEMTIO J ÁNAK KIALAKULÁSA nek jogi helyzetével sem ellenkeztek, mint pl. a püspöknek a ponti fikális cselekmények végzésére, főleg pedig az apát megáldására vonatkozó jogát, vagy bizonyos anyagi igényekre, tizedre, oblatiókra vonatkozó jogát. De sokkal gyakrabban történt a formula alkalmazása a határozaton belül, a püspök alatt álló kolostoroknál. A formulának ily módú gyakori alkalmazása figyelemreméltó bizonyíték a XII. század első felében a kúriának azon törekvése mellett, hogy a püspöki jogokat megóvja. De mielőtt ez a törekvés megszilárdult szokássá fejlődött volna, a 4. és 5. tizedben az a másik szokás terjedt el, hogy sok kiváltságba ezt a pápai fenntartást foglalták bele: salva sedis ap. auctoritate. Bár ez nem tisztán II. Czelesztin pápa újítása, mégis abban áz időben (1143—4.) terjedt el nagyon gyorsan. A XII. század elején a pápai fenntartás a tulajdonbeli kolostornak jelzője, a század közepétől kezdve pedig az exemtio jelzésére kezdték használni és III. Sándor egyre fokozottabb következetességgel használta ebben az értelemben. Ha ő alatta valamely kiváltságban csak a pápai fenntartás szerepel a püspöki nélkül, akkor ez nagy valószínűséggel az exemtiónak ismertető jele; ellenben a pápai és püspöki fenntartás együttvéve az exemtio hiányának j.ele. Mint az eddigiekből látjuk, a XII. század folyamán történt a fogalmak tisztázása az exemt és nem exemt kolostorokra vonatkozólag és ebben főérdeme III. Sándor pápának van. Megbízható ismertetőjel továbbá erre vonatkozólag a rendhez való tartozás. A benczés kolostorok közt egészen a clugnyekig nem volt összefüggés, kivéve a filialis és függő viszonyt. Ez a különállás azután nagyon különböző jogi helyzeteket teremtett, bár majdnem kivétel nélkül az oltalom intézményéhez tartoztak. A föl nem ajánlott kolostoroknak csekély töredéke a XII. század elején, főleg fejedelmi alapítók kedvezése folytán az exemtio birtokában volt, mint pl. Pannonhalma, Nonantola; de többségük nem volt exemt. A pápai tulaj donkolostorok ismét különböző helyzetben voltak; egy részük határozottan exeintióval bírt, egy másik csoport kétségen kívül nem volt exemt, mint pl. a hirsaui congregatió sok kolostora ; egy harmadik csoport végre veszélyes közbeeső helyzetben volt. Főleg ezeknek kedvéért történt meg az exemtiós terminológiának fáradságos kialakítása. Tisztázatlan jogi helyzetük folytán éles ellentéteik támadtak a püspökökkel. Mert tagadhatatlan, hogy