Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre
Schermann Egyed: A szerzetes rendek exemtiójának kialakulása és a Szent Benedek-Rendnek ú. n. «nullius»-apátságai
64 A SZERZETES KENDEK EXEMTIO J ÁNAK KIALAKULÁSA a pápák nem róttak kolostoraikra s azért nem is volt tapasztalható emancipálásra való törekvés. A kolostorok szorongatóihoz intézett levelekben a pápák ritkán utalnak a pápai oltalom alá való rendelésre, hanem inkább nyomatékosan hangsúlyozzák a római egyház tulajdonát. Nagyon előnyös volt a kolostorokra nézve, hogy nemcsak az átadáskor meglévő, hanem későbben szerzett birtokuk is pápai tulajdonul számított és hogy a pápák nemcsak az alapítóknak tiltották meg az átadott kolostornak szolgálmányokkal való megterhelését, hanem tulajdonuknak sérthetetlenségét a püspökökkel szemben is hirdették, tehát a püspökök sem róhattak terheket az ilyen kolostorokra. A pápának rendelkezési joga különösen akkor nyilvánult meg, ha valamelyik ilyen kolostor a római kúriának beleegyezését kérte birtokainak elidegenítéséhez, valamint akkor is, ha a pápa tulajdonbeli kolostorát más intézetnek adta át. Ilyen átadások igen nagy szerepet játszottak a clugnyi reformban, mert épen a reform végrehajtása végett adtak át a pápák sok kolostort a clugnyieknek. A pápának tulajdonul átadott, vagyis felajánlott kolostorok egyúttal pápai oltalom alatt is állottak, de a felajánlott kolostoroknál az oltalmi viszony sokkal bensőbb és erősebb volt, mint a föl nem ajánlottaknál. Most már fölmerül a kérdés, vájjon a tulajdonbeli kolostorok exem'tek voltak-e ? Exemtio és oltalom az egyháztársadalmi életnek két különböző jelentkezése, melyek nem függnek össze szükségképen, hanem csak annyiban érintkeztek egymással, hogy az oltalom mint tágabb körű fogalom az exemtiót is magában foglalta. Az exemtiónak különféle fokozatai vannak, mint majd látni fogjuk. AJZ Ordi narius büntető hatalmából híveit minden kolostor exemtnek mondható. Az Ordinarius büntető hatalmától való megszabadítás ugyanis abban az időben a legfontosabb volt az összes lehetséges exemtiók közt. Ezt kívánták leginkább az egyes kolostorok és egész rendek, mert az Ordinarius büntető hatalmától való függés sokszor nemcsak a belső kolostori életnek, hanem a külső plébániai és gazdasági vonatkozásoknak tetemes megzavarását jelentette ; az ettől való függetlenítés megadta a kolostornak az erőt, hogy a püspöki hatalommal szemben megóvja önkormányzatát. Ezen kiváltságnak megléte rendesen sok más kiváltságot foglalt magában, de fontosabb volt valamennyinél együttvéve. Igaz ugyan, hogy az ezen függetlenséggel biró, vagyis exemt
