Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Schermann Egyed: A szerzetes rendek exemtiójának kialakulása és a Szent Benedek-Rendnek ú. n. «nullius»-apátságai

A SZERZETES RENDEK EXE MTI ÓJÁN AK KIALAKULÁSA <>5 a tulajdonátadási mindkét fél kétoldalú és mindenkorra kötelező jogi szerződésnek tekintette, tehát örök tulajdonul kapta a szentszék a kolostort. A tulajdon átadásának jelentős jogi következményei voltak a szerződő felekre is, meg a kolostorra nézve is. Világi alapítónál az átadásra vonatkozólag ritkán döntöttek pusztán vallási okok, hanem egyéb okok is szerepeltek. A földesúr ugyanis nagyon jól tudta, hogy testülettel szemben sokkal nehezebben érvényesítheti vélt jogigényeit, mint egyes pappal szemben. Saját haszna és az időviszonyok is javasolták, hogy mondjon le igényelt földesúri jogáról. A kolostor-alapításnak rendesen két czélja volt: örökös temetkezési jog megszerzése, a mivel sok előny járt, és a védnökség biztosítása, mely jelentős haszonélvezeti jogot jelentett. Ezekhez járult még az alapítványnak minden támadás ellen való biztosítása. így tehát önként, önelhatározásból történtek a felajánlások. A befejezett jogi tény az átadóra kötelességeket rótt, mint a felépítés és felszerelés kötelmét, ha még csak tervezve volt a kolostoralapítás, meg az új testület teljes önállóságának biztosítása, főleg pedig a szabad apátválasztásé. Továbbá az így átadott, pápai tulajdonba átment kolostort nem volt szabad megterhelni utóbb sem, hanem az átadáskor meglévő állapotban kellett meghagyni. A római kúriára nézve minden tulaj donkolostor megszerzése az egyházi vagyonnak a világiak kezéből való megszabadítását jelentette: minden felajánlás csendes, de jelentős győzelem volt a XI. és XII. századbeli reformtörekvésben. Igaz ugyan, hogy nem a pápa volt a kezdeményező, hanem a földesúr; továbbá igaz ugyan az is, hogy a pápának compromissumot kellett kötnie és tárgyilag a védnöki tisztet is meg kellett adnia, bár formailag és kifejezetten ezt sohasem ismerte el, de épen ez az áldozathozatal, valamint a felajánlásnak az átadó kezéből való közvetlen, a püspöki hatalmat nem tekintő elfogadása igen kedvező volt az egyházra. A pápa élénk tudatában volt tulajdonjogának és gyakran élt is rendelkezési jogával, mint pl. III. Sándor Gellért spalatói érseknek azt irta, hogy.III. Jenő jegyzékében megtalálta, hogy Demeter, dalmát és horvát herczeg a Sz. Gergely kolostort VII. Gergely idejében átadta a római egyháznak. A domínium directum tudatában a pápa a kolostornak engedte át a birtoklást és haszonélvezetet. A pápai főtulajdon elismerésekép a kolostor évi bért (census) azaz adót fizetett, de más terheket