Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Bódiss Jusztin: Visszapillantás

:182 VISSZAPILLANTÁS látogatnak, rég megszakadt istentiszteleti cselekvényeket felújítanak, sőt áldozati barmok fogyasztása is előfordul, pedig ilyenre nagy ritkán akadt vevő eddigelé. Ebből immár könnyen sejthető, mily számos embert lehetne jó útra téríteni, ha a megbánásnak helyet adunk. Ebből a levélből láthatjuk, hogy azidétt Krisztust istenként tisztelték s az erkölcsi törvények közt a tíz parancsolatnak főkép 6., 7. s 8. pontja s ezek követelménye volt napi renden. Másrészt az istentiszteletre s a szeretetlakomára vonatkozó megjegyzések nyilván hirdetik, hogy összejöveteleik meghatározott napján a mi vasárnapunkat (a dies Domini-t vagy Dominicá-t) kell érteni. Hogy azonban az érdeklődés teljes legyen, lássuk magyarul a császár válaszát is. 2. Traianus Pliniusnak. Secundusom I

1 A vizsgálati tárgyalást azokra vonatkozólag, a kiket, mint keresztényeket, nálad bejelentettek, kötelességedhez híven végezted. Ezen a téren úgysem lehet általánosságban olyasmit megállapítani, a mi határozott formulául (zsinórmértékül) szolgálhatna. Nem kell őket félkutatni; de ha följelentik és rájok bizonyul a vád, akkor meg kell őket fenyíteni, — mégis úgy, hogy a ki tagadja, hogy keresztény s ezt tettel bizonyítja, pl. azzal, hogy isteneinket segítségül hívja

; — bármily gyanúsnak látszik is múltjára nézve, megbánása alapján kapjon kegyelmet. Ellenben névtelen beadványoknak semmiféle bűnügyben nem szabad helyet adni; mert ez igazán rossz példaadás lenne és egyáltalán nem illő a mi korunkba. Az utóbbi hathatós szavak az eredetiben így hangzanak: nam et pessimi exempli, nec nostri saeculi est. Olyan elv ez, mely a mai kornak ép úgy szól, mint Traianus korának. * * * Végezetül még itt közlünk néhány helyet, a melyet harmadik dolgozatunkban akár mint hiteles tanúskodásokat bizonyításra használtunk, akár mint apokryphus iratokat elvetettünk. Tacitus helyeit nem kell lefordítanunk Csiky Kálmánnak elég 1 Pliniusnak teljes neve: Caius Plinius Caecilius Secundus, s ebben a korban bármelyik nevét használhatták megszólításokban.