Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Bódiss Jusztin: Visszapillantás

VISSZAPILLANTÁS 88 8 Nem sokára a tárgyalás folyamán, miként történni szokott, a vád terjedtével több különböző eset fordult elő. Elém tettek egy névtelen vádiratot, mely sokak nevét tartalmazta, olyanokét, a kik tagadták, hogy keresztények, vagy hogy valaha azok voltak volna, miközben, a mint én előttök mondogattam, ők is az isteneket szólongatták s a te képed előtt, melyet e végből az istenek szobraival együtt előhozattam, tömjént és bort áldoztak, azonfölül Krisztust megátkozták; már pedig erre, mint mondják, olyanok, a kik igazi keresztények, semmivel nem kényszeríthetők. Ezeket aztán szabadonbocsátásra ítéltem. Mások, a kiket a följelentő megnevezett, azt mondták, hogy keresztények; de később ismét tagadták, t. i. azt vallották, hogy csak voltak, de már nem azok: némelyek hogy három, mások még több, egyesek pláne húsz év óta nem azok. Mindezek a te képedet és az istenek képeit megimádták s Krisztust megátkozták; másrészt biztosítottak róla, hogy az ö egész bűnük vagy tévedésük csupán abból állott, hogy szokásuk volt meghatározott napon napfölkelte előtt összejönni, hogy páros (váltogató) éneket zengjenek Krisztusnak, mint valamely istennek tiszteletére; azután pedig valami esküfélével kötelezték magukat nem ám valami bűnnek elkövetésére, hanem arra, hogy lopástól, rablástól, házasságtöréstöl tartózkodnak, az adott szót meg nem szegik s a rájok bízott jószágot el nem tagadják, ha a név szerinti gazda visszakívánja. Azután, hogy ez megtörtént, el szoktak széledni; de később ismét összejöttek közös, ártatlan étkezésre. De már ezt is abbahagyták ama rendeletem óta, a melyíyel a te parancsod értelmében az ily társulásokat (haeteriákat) betiltottam. • Annyival szükségesebbnek tartottam ezután, hogy két szolgálót, kiket ők ministráknak (gör. diakonissák) hínak, kínpadra vonassak, hogy ekkép megtudjam, mi hát a való. De még ez úton sem találtam bennök egyebet, mint fonák és határtalan babonásságot. íme e miatt fordulok hozzád tanácsért, miután az Ítéletet elhalasztottam. Ugyanis szerintem a dolog megfontolásra érdemes, különösen a veszélyben forgók nagy száma miatt. Már is sokan vannak s még többen lesznek veszedelemben minden korból, állásból, nemi különbség nélkül; hisz nemcsak a városokat, hanem a falvakat, söt a mezőket is ellepte annak a babonának mételye. Most még, úgy látom, feltartóztatható és kiirtható. Annyi legalább is bizonyos, hogy úgyszólván teljesen elhagyott templomokat újra