Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Bódiss Jusztin: Visszapillantás

:182 VISSZAPILLANTÁS vagy legalább is az ilyenek után való őszinte és lankadatlan törekvés lehet e földön magasabb czélunk, mert egyedül ezeknek a birtoka az a kincsünk, a melyet magunkkal vihetünk a másvilágra is. Végül az a becses tanulság folyik az egyházatyák állásfoglalásából, hogy, ha ezen az uton haladtak volna a középkor vezéremberei továbbra is az emberiség irányításában s tökéletesítésében, akkor bizonyára előbb eljutott volna az emberiség az újkor hajnalát jelző renaíssancehoz. III. Második dolgozatomhoz (1912/3. Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában. 322—391. 11.) nincs egyéb mondanivalóm, mint hogy bírálóim félreértették a czélomat, mikor az ókori Mária-cultusnak képét látták írásomban a panathenaei játékok bemutatása alapján; holott a Peisistratidák korában a szigetekről beözönlött kisázsiai ión műveltségnek képét akartam nyújtani, főkép a művészetre alkalmazva. Ennek a korszaknak a képe teszi érthetővé a perzsa háborúk okozta hatalmas föllendülést minden téren, így a szobrászat terén is, mert áthidalja a kezdetleges művészet próbálgatásai s a Pheidias korabeli művészeti korszak között egykor tátongott űrt. Ugyanis amaz elv szerint, hogy nincs a természetben ugrás, Görögországban is meg kellett lennie a fokozatos haladásnak a tökéletesség azon fokáig, a melyet Pheidias és társainak fönséges műveiben bámulunk. Az athéni akropolison talált női szobrokban akartam tehát bemutatni az ú. n. archaikus művészet sajátosságait, a melyeket azelőtt a régebbi, gyér emlékek alapján csupán föltevésekkel és képzelődéssel szerkesztettek meg. Most azonban, hogy az athéni akropolisnak ú. n. perzsa rétege annyi archaikus emléket bocsátott ki magából a bámuló világ szeme elé, ideje volt már, bár elkésve is, annak a jelentős műveltségi kornak a képét nálunk is megfesteni s a görög művelődés folyamatába beilleszteni. Fáradozásomnak sikerét is láttam már abban, hogy tanítványaim az idén nem úgy, mint azelőtf, élőszóból vagy írásból vettek tudomást a nevezett korszak művészetéről, hanem egyszerűen értekezésemre utalhattam őket a végből, hogy minden idevágó kérdésről, útbaigazítást nyerhessenek maguknak egy, autopsiából merített leirás s a hozzáadott képek alapján. Végül csak mellékesen említem meg, hogy a polychromiáról (a szobroknak stb. sokszínűre való festettségéről) szerkesztett